Június végén bezárt a bölcsi, és egy hónapra vakációra mentünk. A vakációt Vera mamáéknál indítottuk.
A legnagyobb kánikulában és pont aznap, amikortól egy órával korábban indult a vonat vágányzár miatt, anyával felültünk a Koronára, és elvonatoztunk Csíkba. Így indítottam a vonatozós élményeimet egyből egy 14 órás vonat úttal. A vonatozással még nem is lett volna gond, a meleggel viszont annál inkább. Anya is nehezen bírja a nagy meleget, de én.... Egész héten rosszul aludtam, 24 órából 24 órát izzadtam, tele voltam meleg kiütésekkel, folyton csak nyafogtam. És pont szombaton tetőzött az egész, az indulás napján. Végig hisztiztem brutális módon a napot, aludni se akartam egyáltalán a meleg miatt, de aztán csak sikerült egy picikét szerencsére, bár ébredni is ugyanolyan hisztisen ébredtem, és folytattam délután is a hisztit tovább. Anya már komolyan gondolkodott azon, hogy nem megyünk sehova, csak hát már megvolt a jegy... Felültünk hát a vonatra. Hőség ott is volt rendesen! Aztán Szolnokon elakadtunk másfél órára, mert előttünk valahol nagy vihar volt, és fák dőltek a vezetékekre és sínekre. Persze ezt csak később tudtuk meg. Én izegtem-mozogtam, járkáltam mindenfele, hiába hozott anya játékokat, mesekönyvet, én nem maradtam meg a fenekemen. Szerencsére, a velünk utazó néninek vannak hasonló koru unókái, így nem zavarta, hogy már-már a nyakába mászok, és folyton összerugdosom és taposom szegényt. Anya agyvize már felforrt, de még telefonálni se tudott apának, hogy jöjjön értünk, és vigyen vissza Budapestre, mert még térerő se volt. Aztán végre elindultunk! A határra így kicsit későn értünk, és emiatt én is későn aludtam el, de amint beesteledett, és eltűnt a meleg, minden sokkal tűrhetőbb lett. A határ után végre nem volt jövés-menés, és be is sötétedett, így sikerült is elaludnom, de csak bő 3 órára, aztán a zaj, a fények, a mozgás felébresztett, s onnantól már nem aludtam többet. De akkor már pikk-pakk eltelt az út többi része, és gyorsan megérkeztünk Csíkba, ahol nem csak engem vártak nagy örömmel, de én is nagyon beleugrottam Vera mama és Gergő tata nyakába :o) Az utazás alatt pedig sokat ismerkedtem mindenkivel, leginkább a kalauzbácsival, aki mindig akart adni valami édességet amikor arra jártam, csak anya figyelmeztette, hogy ha jót akar magának, neki, és az egész hálókocsinak, akkor inkább ne essen túlzásba.
A fénykép kedvéért leültem egy pillanatra!
Reggeli ébresztő a szomszédoknak :o)
Csíkban pörgősen teltek a napjaink szokás szerint, találkozás minden nap sok mindenkivel, erre-arra, s már jöhettünk is vissza.
Tamáskáéknál palacsintával kínáltak, így én is sütöttem gyorsan mindenfélét, s megkínáltam mindenkit
Zsófi pedig repülőt hajtogatott nekünk
Kende fölött sokat anyáskodtam
Találkoztam Fruzsival és Gergővel is
Hullahopp
És Grétivel is
Nagy huzavonával ugyan, de mégis mindig elaludtam (először anyával aludtam egy ágyon, de mivel ő semmit nem aludt az én mutatványaim miatt éjszaka, kaptam egy jó kis kuckót)
Hajszárítás
Tatával jókat hancúroztunk
Mamával pedig sok szép dolgot készítettünk (főleg reggelente, amíg anya még aludt)
Kavicsozás dédi mamával az Olt partján
A báránykákkal örök barátságot kötöttünk! Amikor jöttem el tőlük, sírtak utánam, de mondtam nekik, hogy visszamegyek majd. És vissza is mentem, többször is!
