A beszéd nagyon megy!
Rengeteg újdonsággal bővült a szókincsem, mondatokat is használok. anyáHOZ, apáÉ, zenyém (persze), felhangosítod? (a zenét a kocsiban), mit csinálsz, elestem, kezem piszkos lett, felöltöztem, stb. Egyszer amikor indultunk Eszterért az oviba, azt játszottam, hogy Bibivel telefonálok, és mondtam neki, hogy "indujunk Ettejé".
Sokat énekelek továbbra is. Elalvás előtt 1 órás műsort nyomok. A mikulásos dalokat is tudom már, még a mica iskolás dalát is éneklem vele, karácsonyi dalokat is, mindent hamar megjegyzek.
A dobolás mellet sokat gitározok és furulyázok is (persze leginkább a mica furulyáját szeretném megkaparintani, és ügyesen mozgatom is az ujjaimat rajta), na meg két bottal hegedülök. Nagy zenész leszek...
A lámpánál amikor megállunk a kocsival, mindig mondom, hogy piros, és amikor átvált zöldre, mindig kiáltom, hogy zöld! A pirosat máshol is említem (piros labda, piros kocsi, a szék huzatára is mutattam, hogy piros).
Ééééés bölcsis fiú lettem. November 20-án elkezdtem a bölcsit mivel anyát hirtelen visszahívták dolgozni. Süni csoportba járok és kifli a jelem. Sajnos bő 1 hétnyi bölcsizés után összeszedtem egy tüszős mandulagyulladást, így a bent alvás még váratott magára kicsit :( Az eleje nehezen ment, de a gyógyulásom után reggelente ügyesen bementem, és az alvással se volt gond. Azért amikor anya megjelent, majdnem sírva futottam hozzá és persze délutánonként le se szálltam róla. Aztán újabb 1 hét bölcsizés után ismét lebetegedtem. Úgy látszik, még harmadikként is igaz a mondás, hogy közösségbe kerüléskor 1 hét bölcsi, 2 hét otthon, 1 hét bölcsi, 2 hét otthon... pedig én kaptam eddig is mindenfélét a lányoktól...
