Egyre többet beszélek és egyre többet és kitartóbban harcolok az akaratomért.
Sok sok új szóval bővült a szótáram, már a két szavas kifejezések is megjelentek is (pl: ott kocsi, ide csiccs, tata takkó - tatával ültünk a traktoron, de leggyakrabban: anya deje - ha anya felmegy a fürdőszobába vagy kamrába megy nélkülem).
Egyedül is közlekedek az emeletre vezető lépcsőn - ezt is kivívtam magamnak végre.
Egyre többször ülök az Eszter székére az asztalhoz enni, amikor ő nincs itthon (de ha nem ülök és eszek szépen, anya sajnos visszaültet az etetőszékbe).
El kezdtem korán kelni. Általában 6kor, de van hogy előbb is. És nem akarok sehogy visszafeküdni! Megy a kemény harc, mikor ki győz, de van, hogy az egész családot felébresztem a kiabálásommal. Persze aztán délelőtt csak hiszti hiszti hátán, meg szopizás, amibe általában bele is alszok jó korán, megnehezítve anya dolgát, hogy Esztert délben hazahozzuk (mert ő meg az oviban nem alszik)...
