A múlt hónapban megindult a szám, s mostmár be sem áll.
Csak úgy ontom magamból az újabbnál újabb szavakat. Néhány példa:
kokka - kocka
úgy (amikor raktam a kockákat egymásra, mert anya is ezt mondta azelőtt)
anya (és "anya, anya aaanya")
apa
mámmá
tata
Dani
Bibi
Kui (később "Gui") - Gyuri
titta titta - tikk takk
ója - óra
ejé - elég
kéc - kész (ha hintából, etetőszékből, stb ki akarok szállni vagy bármivel végeztem, elég volt)
tiká - gitár
huhi - husi
kupi (később "kumpi") - krumpli
kubi - uborka
tenyé - kenyér
aama - alma
koti - kocsi
iken - igen (a "nem" még mindig csak "hm")
kapu
tápu - repülő
pisz - pénz
piss - pisi (a bilire is ezt mondom, amivel egyelőre vonatozni szeretek nagyon, de bele pisilni még nem sikerült, pedig előszeretettel ülök rá)
kaka - mondom, ha kakis a pelus, és mutatok is a fenekemre (de csak ha szeretném is, hogy anya lecserélje, ami elég ritkán szokott megesni)
És a hónap végefelé megjelent a "Hita" (Mica) és az "Ettee" (Eszter), de még a "Jiki" (Viki) is.
Nagyon sok az "éééé!" (én) és az "én is!"
Csíkban sok a traktor, lovas szekér, és legelésző tehén és juh, valamint a gólya is. Így amikor kocsiba szálltunk, folyton ezeket hajtogattam (amikor láttam egyet):
hakkó (később "tatti") - traktor
nyihahahaha - lovakra
mmmmm - tehenekre
behehe - juhokra
A lányok pedig folyton az erdő sűrűjébe néztek és viccből számolták a medvéket, farkasokat, rókákat. A falvakban pedig a székelykapukat.
A csibészkedés is megy ezerrel, és a lányokat is mindenben utánozom, mindenhová követem, mindent csinálok amit ők és mindent kérek, amit ők kapnak. Az etetőszéket eddig se szerettem, de mostmár bármilyen szorosra állítja anya az övet, úgyis lehámozom magamról és pikk-pakk felállok, és közlöm, hogy "kéc", mielőtt még bármennyire is jól lakhatnék (főleg, ha a lányok is felállnak az asztaltól). De a babakocsiban is úgyanígy lehámozom magamról az övet és felállok benne.
El kezdtem tiltakozni a nappali alvás ellen, mindig hisztizek egy sort amikor anya tesz le aludni.
A cicihez még mindig nagyon ragaszkodok, és addig ordítok, meg fogom anya lábát, amíg feladja. De ha mégsem, akkor odatolok egy széket, felállok rá, és kiszolgálom magam. Ha meg anya ül, akkor nincs menekvés, akkor sem, ha eszik. Lehet, hogy az éjszakát megnyerte magának, de nappal bepótolom a lemaradást!
