Névnapom után eljött a várva várt enyhén fehér Karácsony! Idén Vera mamáék is meg Csöre mamáék is eljöttek Budapestre, hogy együtt legyen a nagy család. Így itthon és Edi nénjénél ünnepeltünk.
Hétfőn szánkóval vittek Vera mamáék pásztorjátékra a templomba. Nagyon lenyűgözött az előadás, rögtön az első sorig szaladtam előre, és onnan néztem végig. Főleg Mária és a kis Jézuska tetszett. Hazafele betlehemi lángot hoztam, nagyon gondosan, óvatosan tartottam a gyertyát a szánkón. Otthon pedig én lettem a Mica Mária, beöltöztem a konyharuhákba, a fejemre kék kockás konyharuhát köttettem, a babámat pedig pólóba pólyáztam, és úgy hordoztam magammal.
Amikor hazaértünk, már ott várt a csillogó-villogó karácsonyfa az ajándékokkal. Nagyon tetszett nekem, bár egyáltalán nem lepődtem meg tőle. Legtöbbet meg azon járt az agyam, hogy hogy hozta a Jézuska a karácsonyfát. Ilyeneket mondtam anyának este:
"A Jézuska ügyesen hozta a kalácsonyfát, nem ejtette el. Az angyalka segített neki."
"Mivel hozta? Szelintem kocsival. Vagy hajóval. Vagy inkább a kezével."
Elalvás után is felébredtem, és ilyeneken gondolkodtam.
Karácsony előtti este pedig arról beszéltem, hogy "Majd nem alszok, megválom az angyalkát, hogy hozza a kalácsonyfát, és megölelem, és megpuszikálom!" Hát végül vele nem találkoztam, de azért a karácsonyfát megpuszilgattam már párszor.
És folyton Máriát és Jézuskát játszok. És nagyon nagyon nagyon szeretném a Jézuskát ringatni. Minden nap elmondom anyának, hogy "Ha nagy leszek, akkor a Mája odaadja a Jézuskát, és én hazaviszem!" Azt is gyakran játszom, hogy én vagyok a pásztor, és meglátogatom a Jézuskát, és "a Jézuska megöleli és megpuszilja a pásztorokat, és ők nagyon örülnek neki!". A templomban pedig sokat nézegetem a Betlehemet és a jászolban fekvő Jézuskát. Szeretnék játszani is velük, de anya nem engedi, pedig én már többször megpróbáltam átmászni a barikádokon, hogy elérjem valahogy...
Itthon:
Edi nénjénél:
Gen5 ünnepen (a nagyobb gyerekek ünnepet rendeztek nekünk, meséltek a Karácsonyról, játszottak velünk, vigyáztak ránk, uzsonnát adtak nekünk, és megajándékoztak minket - én persze nem igen foglalkoztam a programokkal, folyton pörögtem, csintalankodtam, még a bábot is lenyúltam a bábszínházasoktól mese közben a paraván mögül; bezzeg a fincsi uzsonnánál milyen szépen tudam ülni...):
