Már a második szülinap előtt járunk egy hónappal! Továbbra is sokat csacsogok, és vannak jókedvű, anyakímélő napok, és rosszkedvű anyakikészítő napok. Még mindig sok az ugri-bugri és az "ededű!" (egyedül).
Nagyon szeretem a babámat, sokat gondoskodok róla, etetem, ringatom, táncoltatom, ugráltatom, lovagoltatom, babakocsiztatom, mutatom neki, hogy anya hogyan főz, stb. Vagyis amiket anyával csinálunk, azt én is csinálom vele.
Egyre több ruhadarabot akarok egyedül felvenni és levetni, amivel jócskán meghosszabbítom a készülődés idejét. Hiába kezdünk neki idejekorán a készülődésnek, én mindig minden mást jobban szeretnék, s ha végre belemegyek az öltözésbe, akkor azt csakis egyedül, anyáék még egy ujjal se érhetnek hozzá, különben kezdek mindent előlről (és ez minden mással is így megy, jobb ha nem avatkoznak bele abba, amit egyedül akarok csinálni). Eddig is művészien húztam az időt induláskor, de mostmár azt is a négyzetre emeltem...
Azért egész jól megy ez az öltözködés dolog, de néha elkél mégis egy kis óvatos, trükkös segítség, vagy a végén egy igazítás, de még a pelusozást is néha egyedül akarom megoldani...
Gyerekszáj:
Bekapcsoltam a rádiót, és kijelentettem, hogy "teccik a zene".
Evés közben félrenyeltem és el kezdtem köhögni, aztán ezt mondtam: "Mácsik fogadja ment, de csenni baj."
Elmentünk a piacra motorral! Végig ügyesen viselkedtem, követtem anyát, megvártam, míg megvette amit akart, igaz folyton magyarázott, hogy mit csináljak. Amikor hazaértünk, mondta, hogy büszke rám. Aztán sokáig újságoltam mindenkinek, hogy "anya bücke".
Levest ettem: "Kiveci jeveckét az övé kanajájáva, micáé övé kanajájáva."
Ezt mondtam a babámnak: "Gyeje picújkám csátán pamipázni! [sárkány paripázni - lovagoltatós ének]", és jól meglovagoltattam. Azóta egyre többször hívom őt "picújkám"-nak.
Néha rosszul ragozok, pl. "mica icott" a "mica ivott" helyett.
Egyik nap anya mosogatás közben ezt hallotta (a babámmal beszéltem): "jajj cajocska [szaroska], jajj, cajocska, jajj, gyeje csejéjünk pejucst, jajj" :o)))
A konyhában a függöny mögé bújtam (míg anya már belefáradva a noszogatásba, elkezdett egyedül ebédelni), és ezt mondtam neki: "Cia anya! Mocst dógozok! Pápá!"
Néztem ahogy anya főzött, és mondtam: "Gőzöjög! Fójjó!"
Elrepült a pillangó: "Efutott pijjangó"
Macival játszottam: "Ámos a maci, acik a maci. Ide feccik a maci. Mica is acik. Acunk ketten picújka."
Moncsicsivel játszottam: "Gyeje ájmoskám!"
"Kéjek cijját." - "Szilvát kérsz? Hozzak?" - "Nem. Kéjek mazsoját." - "Mazsolát kérsz?" - "Nem. Kamiont!" - a "kamion" szót többször is emlegettem ilyen szinten, pedig nagyon jól tudom, hogy mi az, sokat látok az utakon és mutogatom őket.
A játszótéren sütötte a nap a hintát, de én hintázni szerettem volna. Anya mondta, hogy forró a hinta, de én meg akartam nézni. Aztán mégis meggondoltam magam, és ezt mondtam: "Meünk vicca ányékba inkákk [inkább]".
"Ne vedd el!", "Ne zárd el!" (a csapot), "Ne menj el!'", "Hadd abba!" és hasonló felszólításokat intézek anyának.
Fotók:
Bujócska
Kenyérsütés
Zuhanyzás
Kukucs
Bibivel
A séf
Keze, lába van neki
Szeme, szája van neki
Orra, füle van neki
Éééééés itt szalad a kis nyuszi!
Ismét voltunk a Kopaszi gáton:
Meglátogatott Bende, akivel egy nap és egy kórházban születtünk! Megmutattam neki a játszóteret:
Videók:
Csett Pápára, Pillangóra,
Győri, Gyöngyös, Komáromba
Hu-Cu-Cu, Hu-Cu-Cu
Koncert
Liccs-loccs, liccs-loccs
Megy a hajó a Dunán, lemarad a kapitány,
Kiabál, trombitál, de a hajó meg nem áll, zsupsz!
Béka a fa tövén,
ezeréves, csodavén.
Ugrik a kövön át,
keresi a vacsorát.
Nem kell neki libamáj,
szúnyogokra foga fáj.
Nem kell neki tele tál,
bogarakat vacsorál.
Két szál pünkösdrózsa
Kihajlott az útra
El akar hervadni
Nincs ki leszakítsa
Nem ám az a rózsa
Ki a kertben nyílik
Hanem az a rózsa
Ki egymást szereti
Nem szeretlek másért
Két piros orcádért
Szemed járásáért
Szád mosolygásáért
Keze, lába van neki,
szeme, szája van neki,
orra, füle van neki,
ééés itt szalad a kisnyuszi!
Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába.
Szaladnak a szúnyogok, szúnyog-patikába.
Szúnyog úr, a patikus, maga rakta sínbe,
nem vitték a kórházba, kint fekszik a színbe'.
Jönnek is a rokonok, ismerősök sorra,
Gyűlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.
Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,
s örömében felmászott a jegenyefára.
