Hát ezt is megértük! Betöltöttem a 8 hónapot! Már igazi nagylány vagyok! Kinőtt az első fogam! Méghozzá a forradalom nemzeti ünnepén (egy magyar nem magyar fog nélkül!). Pár napja készül a második is, meg is kínoz rendesen, de az már a 9. hónapra marad.
Az elmúlt hónapban tökélyre fejlesztettem a felállást, álldogálást és leülést. Mostmár ebben is profi vagyok! Anyáék és a mozgásfejlesztő guruk nagy örömére nem indultam még el (kaptak olyan tanácsokat is, hogy mindent pakoljanak ki a szobából, amibe bele tudok kapaszkodni, hogy felhúzzam magam - hát így az egész szobát kipakolhatnák), és mászkálok is még rendesen, bár volt bő egy hét, amikor csak állni akartam :o)
Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik megszabadultam a csúnya manóktól végre! Mostmár igazán reméljük, hogy örökre!! És milyen más az élet nélkülük! Főleg az éjszaka! Többet is alszom, mint korábban. Először átköltöztek a pocimból a torkomba és az orromba (így töltöttük a betegszabadságot Csíkban), de anyáék jól kiszívták onnan, és leengedték a lefolyóba őket, hogy vissza se találjanak! Aztán jól megszabadultunk tőlük mostanra :o) De helyettük már megjelentek a fogmanók, és most pár napja folyton kínoznak :o( Sose lesz már legalább két hétig egyfolytában tűrhető éjszakánk :o(
Szeretek kisurranni a szobából. Anyáék elbarikádozták a kijáratot, de én sokszor kiférkőzök valahogy, aztán futhatnak utánam. Ha anya kint van, engem meg bent hagy, akkor végképp mennék utána, sokszor csak hallja, ahogy trappolok végig a járólapon :o) Izgalmas odakint!
Az elgurult játékaimat is megpróbálom megszerezni a szekrény és a járóka alól, de azért még szükségem van anya segítségére. Neki kissé hosszabb a karja...
Séták alkalmával átkerültem a mózesből a hordozóba. Bár a sportrész volt a cél, de egyelőre az még túl nagynak tűnik, így maradtunk a hordozónál. Azért nekem ebben is jó, így is mindent látok :o) Ééééés szoktam már hintázni is! Na nem csak a konyhában, mert az már kezd uncsi lenni, hanem mint a gyerekek, igazi játszótéren igazi hintában! Hű de tetszik! Engem hallgat az egész játszótér mikor hintázok :o) Úgyhogy már ez is a sétánk része.
Már nagy kádban is fürödtem és segítettem apának geoládát keresni!
Sikongatni még mindig nagyon szeretek, sokszor visszhangzik a lakás, és valószínű tőlem zeng az egész utca, a szomszédok biztos nagyon örülnek ;o) De a gügyögést már továbbfejlesztettem, és egész értelmesen eldumálok néha, csak ezek az anyáék még mindig nem értik amit mondok. Azt hittem ennél okosabbak, de úgy tűnik nem igazán...
De amiket megértettek már: orrszívás közben - "hagyjál", "annnnyaa, annnyaaa", "menj innen, menj innen". Persze nem akarnak engedelmeskedni :o(
És egyre többen mondják azt, hogy én már nem is baba, hanem inkább gyerek vagyok. Anya is mindig elcsodálkozik, hogy még most születtem, de már hol van az ő picinyke sírós babája. Én mostanra már egy okos és ravasz lurkó lettem ;o)
örömtánc a kiságyban állásért
játékos kiskutyus dédiéknél
játszó dumagép
03.05-én
03.07-én
03.09-én
kukucs
még egy kukucs :o)
hol jártál báránykám?
mosoly...
nyakiban
Gréti és Viki
geocaching az Ojtozi-szorosnal
még az asztal alatt is megtalálom anyát!
hmm de fincsi vagy anya!
Reni keresztanyu fiatalkori fotóit nézegettem... csini volt akkor is :o)
kertészkedek
kukucs
ott a fogam!!
szimat grimasz :P
