... is eltelt, mióta kibújtam ebbe a világba! Sajnos úgy tűnik esélyem sincs visszajutni az én szűkös kis luxuslakásomba. Kénytelen vagyok lassan megszokni ezt a sok kegyetlenséget idekint. Egyedüli vígaszom a szopizás, de hogy mennyit kell néha könyörögnöm érte...
Anyáék próbálnak mindent bevetni, hogy ne szokjak rá túlságosan, de legtöbbször sikerül olyan kitartóan ordítanom, hogy úgyis feladják, és megkapom végre az egyetlen dolgot, ami jó itt. Cicit akarok!! :o) És nem nem a holdról jöttem ám, tudom jól mi a különbség a cumi és a cici között, nem vernek át engem... Na jó, ha már nagyon kómás vagyok, akkor sikerül néha. De ha ordítok, hiába nyomják a cumit a számba, úgy ordítok tovább, mintha nem is lenne ott.
Azért a pelenkázás is kezd egyre jobb lenni. Ha nem vagyok nyűgös, anyával jól eljátszunk közben. Már a tappancsaimmal is megismerkedtem, és anya mindig megpuszilja mikor kibontja a ruhából és mielőtt visszacsomagolja. És a mancsaimat is :o) A fürdés sem olyan rossz, mint amilyennek tartottam eddig, kezdem egyre jobban élvezni, ahogy anya és apa kényeztet közben. De a törölközés még mindig a halálom. És nem értik meg, hogy NEM AKAROM! Akkor is csinálják, ha a végén sem hagyom abba az üvöltözést. Nem igaz, hogy milyen kitartóak tudnak néha lenni...
Az alvástól még mindig félek, mindent megteszek, hogy nyitva maradjanak a szemeim. Mikor elnyomja az álommanó, akkor is fel-fel nyitom, szétnézek, hogy még mindig ott vagyok-e anyu vagy apu karján, mert ha nem.... ajajjj... Napközben nem szeretek aludni, ha nagy nehezen sikerül elaltatniuk, akkor is igyekszem mielőbb felébredni (még mielőtt letehetnének). Semmiről nem szeretnék lemaradni. Aztán ha már kellően felbosszantottam anyut, berak a babakocsiba, és megyünk, vagy ha nagyon fáradt, odanyom apa kezébe, hogy vigyen el egy körre. Ennek sajnos már nem tudok ellenállni, aminek persze ők nagyon örülnek.
A fitness edzést még nem hagytam abba, mindig jár kezem-lábam, nagyon jó erőben vagyok, ezt a fehér köpenyes néni is mindig megjegyzi, és azon is meglepődött, hogy milyen ügyesen forgolódok jobbra-balra. Viki lurkó nem marad egy helyben sosem :o) De anya ezen már nem lepődik meg, hisz a pocakban is ilyen voltam.
Nézelődni továbbra is szeretek. Annyi érdekes dolog van! Szeretek mindent felfedezni, megvizsgálni. Aztán miután kinézelődtem magam, egyértelműen jelzem, hogy ez már uncsi, csináljunk valami mást!
A csúnya manókat még mindig nem sikerült teljesen kiűzni a pocakomból, gyakran látogatnak sajnos, de már tudom hogy vegyem fel velük a harcot, nem hagyom magam!! Úgyis én nyerem meg a háborút!
Szeretek táncolni is anyával, és szeretem ha énekel közben, minél jobban pörgünk, annál jobb! Ez bármekkora hisztire jó gyógyír, csak anya győzze :o)
Hahó világ!
Zsebibaba
Cicit akarok!!
Megkaptam :o)
