Megünnepeltük azt is, hogy betöltöttem az 1 hónapot.
Valami fura járgányba tettek, és átmentünk a Duna másik oldalára is... Anya gondosan összepakolt mindenfélét, ha bármire szükség lenne (pelust, törlőkendőt, váltás bodyt és nadrágot - mert mostanában jól kifosok a pelusból, és még elől meg oldalt is képes vagyok összekenni a ruháimat :o)) - , és hasonló fontos dolgokat), aztán izgatottan elindultunk. Engem üvöltve tudtak csak betenni ebbe az izébe, de extra gyorsan elindultunk, engem meg elcsábított a sok új látvány, majd rázkódásban bealudtam. Anyuék meg most először dícsérték a rozoga pesti utakat :o) Az első piros lámpánál még tiltakoztam, hogy megálltunk, de utána már békésen szunyókáltam. Aztán kiszálltunk ebből a járgányból, és jött az ismerős babakocsi, ezzel tóltak egész délután.
A kopaszi gátat látogattuk meg, ott zötyögtettek engem órákon át. Néha kicsit megelégeltem, de hamar abbahagytam az üvöltést, és kibírtam végig a babakocsiban, de a kajára persze kivettek :o) Még ismerősökkel is találkoztunk!
Hazafele már nyűgösebb voltam... alig vártam, hogy felérjünk, és anya előrántsa a kajaforrást!
Hát így ünnepeltük meg az elmúlt 1 hónapot minden szépségével és nehézségével együtt...
A család
Bujócska
