Pocaklaki életem utolsó hetei most is úgy teltek anyának, mint a nővéreimmel.
Doki bácsi folyton azt mondogatta, hogy "bármikor és bármire beindulhat már a szülés", "mindjárt szülünk", "nem adok már magának jövő hétre időpontot, mert úgyis előbb találkozunk a szülőszobán", és így tovább. A méhnyak és a méhszáj készen állt a szülésre, volt sok hasfájás és josló is. Közben anya izgult, hogy még kicsit tartsak ki, mert csak jöttek-mentek a munkások, zajlott az élet itthon, a festők is még a 39. héten dolgoztak, de ahogy ők befejezték a munkát, és meglett a takarítás is, anya is megadta az engedélyt, hogy indulhatok kifelé. Volt egy vasárnap este, éjjel és hétfő délelőtt (betöltött 39 hetesen), amikor anya azt is hitte, hogy aznap kibújok (jóval erősebb és gyakoribb fájások és többszöri wc-zés miatt), de aztán estére elmúlt minden. Pedig azon a héten nagyon szeretett volna anya osztódni, hogy az őszi szünetet és Eszter szülinapját már itthon töltsük együtt öten. De én még nem álltam készen... Pedig anya nem kímélte magát, reménykedett, hogy az a "bármi" beindítja a szülést. Folyamatos nagytakarítások, Eszter cipelése az emeletre, be a kiságyba, ki a kiságyból, micával focizás, táncolás, frizbi és labda után hajolgatás, csipős chips evése, stb. De hiába minden (annak idején micával is hiába mászta meg utolsó hetesen a Gellért hegyet és lépcsőzött folyton a 6.ikra...)
Aztán elérkeztünk a kiírt dátumhoz is, amikor a doki bácsink elutazott pár napra, és az utána következő héten is szabadságolt. Jártuk a kórházat naponta CTG és UH miatt és izgultunk, hogy kivel szülünk. És közben micának már őszi szünet volt, és az Eszter szülinapja is vészesen közeledett... De én még a doki bácsit is visszavártam vidékről, aki szombat reggelre behívott a szülőszobára egy lehetséges szülésindításra, mert már 1 héttel túlhuzzuk addigra... Ezek után Eszter szülinapját is gondosan megtervezték, pont a napján, péntek délelőtt mindenki ráért, így szerveződött a zsúrozás.
Aztán csütörtök du, mikor végre sikerült aludnia anyának is kicsit, du 4kor ismét fájásra ébredt. Jöttek is egymásután 6-7 percenként, de csak nagyon gyengék, ennél jóval erősebbek is voltak már, s azok is elmúltak, így különös figyelmet nem fordított rájuk. Közben ismét nagy porszívózás, Eszter ajándékainak összekészítése, rohangálás fel-alá, amikor belefeledkezett anya, nem is érezte őket. De azért bár továbbra is gyengék voltak, a fájások csak nem múltak. Fél 8kor vacsora közben kezdtek gyanúsan erősödni és sűrűsödni, már 4 percenként jöttek. Anya gyorsan elszaladt a meleg zuhany alá, ahol gyengülni kezdtek, de ahogy kilépett onnan, hirtelen NAGYON felerősödtek és 3 percenként jöttek. Apát futtatta a ruhákért és telefonért, doki bácsinak telefon, de akkorra már rettentő erősek lettek, így még azt is megkérdezte tőle, hogy be fognak-e érni. Futás a kocsiba, és rohanás a kórházba. Útközben már 2 percenként alig egy picike szünettel jöttek az "itt a vég" erősségű fájások, már a magzatvíz is folyt, anya meg pánikolt, hogy nem érünk be, apa nyomta a gázt, közben ismét telefon a doki bácsinak, hogy mi van ha tényleg nem érünk be. A kórházhoz közeledve pedig már jöttek is a tolófájások. Elvileg a portás bácsi be kellett volna engedjen minket kocsival, a szülészek pedig lent vártak minket, de a portás bácsi nem enged be, menjünk a hátsó bejárathoz. Gyors fordulás záróvonalon, és irány vissza. De hol van a hátsó bejárat?? Szerencsére gyorsan meglett. A fél szülészet lent volt, anyát kikapták a kocsiból épp egy fájás kellős közepén, rohantak vele a szülőszobára, kihámozták a ruháiból, amire épp a doki bácsi és apa is megérkezett (a kocsival el kellett álljon), repesztettek még picit a burkon (mint kiderült, az volt a szerencsénk, hogy nem teljesen repedt meg a burok!), ami már teljesen lent volt, és már toltunk is. Nagyon gyorsan kibújtam, aztán rögtön le is hánytam és kakiltam anyát!
A kocsival 17 perc alatt értünk be a kórházba, és onnantól, hogy megálltunk a kocsival, 10 perc múlva Turbó Dani kint volt! A fájások fél 8 körül kezdtek gyanúsak lenni, fél 9 után erősödtek fel hirtelen, én pedig fél 10 előtt meg is születtem.
Hát így jöttem én a világra, pici lepénnyel, pici legényként (2770 gr, 50 cm, 40 hét + 5 naposan).
