Elérkeztünk a következő hónaphoz, s a fogacskák csak nem hagytak pihenni, ugyanis elindultak a szemfogak is, szépen sorra kibújt 3 s a 4. makacskodik erősen... De aztán már csak a nagyörlők maradnak!
Még mindig nem beszélek, csak "hamma" és "hamm"-ot mondok kajára és innivalóra egyaránt. De azt nagyon! Ha anya mondja, hogy megyünk ebédelni, én már rohanok is a székembe azonnal, s közben mondogatom, hogy "hamma, hamma" :o) Persze aztán sokszor alább hagy a lelkesedésem evés közben, de ha enni hívnak, én mindig szaladok! A hónap végefele már mindenre használom a "hamm"-ot, amit szeretnék, csak mutogatok és mondom, hogy "hamm" a nyögdécselés helyett. Ha enni vagy inni kérek, akkor a "hamm" mellé be is mutatok a számba az ujjammal.
Próbálgatom magamat és a képességeimet: az etetőszékben felállok, egyensúlyozok, óvatosan legugolok, ismét felállok, fordulok, stb. A motort pedig úgy is próbálom hajtani, hogy elengedem a kormányt és nem kapaszkodok. De nagyon óvatos szoktam lenni. A homokozóban már próbálok formákat csinálni, mégpedig úgy, hogy vagy csak jól belenyomom a formát a homokba, aztán felemelem, vagy teszek bele egy kevéske homokot, s úgy fordítom bele a homokba és emelem fel. A csúszdákra már bátran felmászok.
Egyre bátrabb és nyitottabb vagyok más emberekkel, volt alkalmam szokni az idegeneket, mert sok vendégünk volt mostanában :o) Sokat fejlődtem ezen a téren! Már ritkán kapaszkodok anyába sírósan :o)
Nekem is nagy kedvencem a Kolompos (nincs is más választásom, mert Mica odáig van értük, és folyton őket hallgatná), de Gryllus Vilmost is nagyon szeretem, megállok az ajtóban, hallgatom, közben táncikálok és néha utánozok egy-egy érdekes hangot. A kocsiban pedig a Kolompos esőhozós dalára mutogatom ahogy esik az eső, tapsolok, hogy villámot és dörgést csináljak, és szaladok a lábaimmal, amikor mondják a bácsik, hogy szaladjunk be az eső elől (ezt csinálták a márciusi koncerten, s mica is mindig szokta a kocsiban anyával, nekem meg nagyon megtetszett) - míg micának a Hull a szilva a kedvence tőlük, nekem ez lett (Naphívogató, esőcsalogató) :o)
A hangutánzást egyre gyakrabban csinálom. Ha ugat a kutya, néha azt is utánzom (nem mondom, hogy "vau", csak utánzom), és egyre több mindent. A kakis pelusra, maszatos kézre, vagy bármire, ami fújj, arra is mondom, hogy "vöáá" vagy "blöeee".
És is ügyes rendrakó lettem. Sokszor magamtól visszaviszek dolgokat a helyükre (pl. amikor anya hív, hogy menjünk ki és nekem tele van a kezem, akkor elszaladok, a helyére teszem a játékokat, és úgy megyek oda hozzá, vagy ha odatoltam a konyhaszéket valahová, akkor gyakran visszatolom a helyére miután leszálltam róla). De ha elfelejtem, akkor anya szól, és rögtön pakolok, segítek neki (kivéve amikor nem) :o)
A babákat már nem csak ölelgetem és cipelgetem magammal, vagy babakocsiztatom, hanem etetem is. Ha mazsolát vagy valami csipegetnivalót kapok, akkor viszek nekik is belőle. És sokszor leteszem a pelenkázóra, és kiveszem a táskából a pelenkát és a krémet, szeretném bepelenkázni.
Talán még nem említettem, de nagyon szeretek integetni, mindenkinek mindenhol (s ezt már jó ideje csinálom lelkesen). De akkor is ha nincs ott senki, csak pl. megyünk fel aludni: ilyenkor a lépcsőn megállok, visszafordulok és integetek a szobának. Vagy ha megyünk ki az ajtón, akkor is visszanézek és integetek a háznak. De anyáéknak is szoktam amikor betesznek az ágyamba. És a piacon amikor anya mondja, hogy viszlát, vagy az oviban az óvónéninek és a gyerekeknek, utcán embereknek, kocsiknak stb.
Ééés a hónap végén megtanultam igazi cuppanós puszit adni :o) Épp nálunk voltak Ádámék, úgyhogy volt kin gyakoroljam :o) Egyébként úgy történt, hogy a reggelinél Viki cuppantott egyet nekem, és én visszacuppantottam neki :o)
