Ahogy okosodok, úgy válok egyre nagyobb csibésszé is...
A hónap elejétől már nagyon ritkán látnak mászni, teljesen átvette a járás a haladás szerepét, totyogok mindenfelé :o)
A "hamm" mellé mostmár bejött a "nyamm-nyamm" is. Amikor anya készíti a reggelimet, én türelmetlenül állok mellette, és mondom, hogy "nyamm-nyamm" vagy csak csámcsogok a számmal, és nagyon várom, hogy mikor kaphatok belőle.
"bá-bá" - először akkor mondtam, amikor meghallottam a szomszéd kutyát ugatni. Aztán többször is mondtam, amikor kutyát láttam, de egyszer akkor is ezt mondtam, amikor egy bácsi jött velünk szembe az úton (aztán azóta ez elmlúlt).
Ha valamiért könyörgök, akkor azt mondogatom, hogy "anyaanyaaaa", és mutogatok a kezemmel (ezt azóta már abbahagytam).
El kezdtem egyedül kanalazni az ételt - krumpli pürével egész ügyesen megy, mert az nem esik le a kanálról, de már a levest is ügyesen kanalazom.
Továbbra is nagyon szeretem a kisbabákat, kisgyerekeket, mindig oda kell menjünk hozzájuk, megnézegetni, bár a közelükben nyűgössé is válok, nem tudom mit kezdjek velük. De elmenni se akarok tőlük, ha elvisznek, akkor ordítok :o)
Nagyon szeretek odabújni anyáékhoz, néha csak úgy rátészem a fejem a lábukra/vállukra, máskor meg is ölelem őket. Közben mosolygok nekik. A játék babákat is sokat szeretgetem. De azért még mindig sokat harapok és csapkodok is. És nagyon szeretek szorosan ölelni (eleinte csak anyát, de aztán már a család többi tagját is), aminek mindig nagyon örülnek, én meg ettől olyan büszkén mosolygok :o)
Öltözködésben nagyon ügyes vagyok! Mindent tudok, hogy mit hova kell felhúzni, felvenni. Ki is nagyon szeretek menni, néha már én követelem, hogy menjünk ki. Kiveszem a vastag zoknit a csizmából, leülök a lépcsőre és rakom a lábamhoz a zoknit, ráncigálom a kabátomat a fogasról (amikor meg anya leveszi nekem, az egyik karomat ügyesen bele is dugom az ujjába), az egyik kesztyűt is ügyesen felhúzom, a sálat is a nyakamba teszem, a sapkát pedig próbálom ráhúzni a fejemre, de ahhoz túl szűk, hogy egyedül sikerüljön (a mica sapkáit viszont fel tudom venni, és szeretek úgy járkálni a házban, igazi sapka mániás vagyok :o)). De jó lenne, ha 1-2-3 év múlva is ilyen ügyesen öltöznék, s nem kellene majd utánam szaladni meg könyörögni...
A fürdőkádban is ügyesen mosakodok, és micát is lemosom vízzel (persze sokszor a hajunkat mosom a testünk helyett).
Ha rosszalkodok, és megszidnak, fapofával de sűrűn pislogva nézek szüleimre, és így nézzük egymást hosszú ideig.
Felmászok a konyhában a székre, és ott garázdálkodok. Ha nem vesznek észre egyből, már az asztalra is felmászok, de mindig levesznek. Aztán én újra felmászok, ők újra levesznek, és újra és újra.
Végül pedig naggggggyon szeretek micával csintalankodni :o)
