Jajj, már mindjárt szülinapozunk!! S az alvásom még mindig katasztrófa.
Jó sokszor ébredek éjjel. Amikor anya már teljesen kiborul a fáradtságtól, adok neki 2-3 jobb éjszakát (amikor csak 2-3x ébresztem), aztán újra megy a kemény kiképzés.
De az elalvásom legalább a hónap végére drasztikusan javult: az utóbbi időben nagyon sírósan aludtam el, folyton felültem, felálltam, vissza kellett fektetni milliószor, sokszor még így se sikerült elsőre elaltatni, s később kellett újra csatát vívni velem. Aztán amikor feladtam a felülést, felállást, akkor csak sírtam sírtam panaszosan, míg el nem aludtam, s még jó fél órát szipogtam. Persze anya ott volt velem, de én akkor is csak sírtam. Na hát most a hónap végére egyre többször aludtam el szépen csendben. Azért néhányszor még bepróbálkozok a felüléssel és felállással, de aztán hagyom anyát győzni, és csendben fekszem - kicsit fészkelődve - míg el nem alszom. Persze azért kell a fenék paskolás és a susogás, hanem felállok. - na ez is csak néhány napig tartott, mint minden csoda, s azóta már folytatom a sírást, bár nem mindig olyan drasztikusan, mint régen...
Nappal már csak egyszer alszok. Ha estefele is letesznek aludni, csak nagyon nehezen és sokára alszom el, aztán meg már fel sem akarok kelni. Persze az estéket meg végigordítom a fáradtság miatt, a vacsora a csúcs...
Az evés is nagyon nehézkesen megy mostanában...Inkább csak én csipegetek falatokat a kezemmel, ha anya akarja adni, azt is legtöbbször megállítom, és elveszem tőle. A kanalazást nem igazán engedem...
Lehet, hogy mindennek az oka a fogzás... A fogacskák nagyon megkínoztak ebben a hónapban... 3 fog együtt indult,s ebből 2 egyszerre tört át, és hamarosan a 3. is kibújt. Így immár 6 fogú lettem :o) Szeretem is használni a fogaimat, folyton köszörülöm őket egymáson (fogcsikorgatás) és mindenen amit a számba veszek, és harapok is folyton, főleg anyát mindenhol, ahol érem, sokszor csak úgy meglepetés szerűen. És eszem ágában sincs abbahagyni, hiába mondja, hogy "nem szabad!" meg hogy inkább puszit adjak helyette.
Szeretem a kukucskás játékot: fürdőkádban, asztalnál, stb. lebújok, felállok, lebújok, felállok, és közben nagyokat mosolygok. De van hogy csak ülök a földön, és akkor lehajtom a fejem és felemelem, s így játszok kukucskát anyáékkal.
Sokat dumálok, amit a tesóm nagyon szeret. Ilyenkor mondja, hogy milyen édi vagyok :o)
Az etetőszéket tolom magam előtt, és lépegetek utána, így sétálgatok :o) A hónap végefele pedig úgyis el kezdtem lépegetni, hogy közben a bútorokba kapaszkodok (pl: etetőszéktől a székhez, kanapé mellett, oviban az öltözőszekrénynél oldalazgatok a csoport felé, stb)
Nem annyira a játékok érdekelnek, mint a házban található mindenféle dolgok, azokat szeretem megvizsgálni (már ha engedik).
Ha szeretnék valamit, s azt nem engedik, nagy hangot adok a dolognak!!
Egyre többet hallom, hogy "Nem szabad". Néha hallgatok rá, de legtöbbször felveszem a csakazértis arcot, és méginkább csinálom sokszor-sokszor egymásután, anyát nézve, amíg le nem állít. Néha még huncutul vigyorgok is hozzá.
Szeretem, amikor anya utánozza amiket mondok, nagyokat mosolygok meg kacarászok neki.
Sokat cuppogok mostanában :o)
Fotók és videók itt.
