Hát ez a hónap nem a vidámságról szólt...
Az ovival még mindig nem békültem ki, amióta pedig megszületett a kistesóm, kész a káosz... Még erősebben tiltakozok az ovi ellen ("Nem szeretem a gyerekeket! Senkit se szeretek! a Lili se a barátom! Meg a Vitéz se! Csak te vagy a barátom meg apa!"), és abszolut minden ellen, állandóan morcoskodok, zsörtölődök, senkit nem szeretek, senkivel nem akarok semmit csinálni, senki ne nézzen rám, senki ne beszéljen hozzám, mindenki tűnjön el, és különben is hívom a rendőröket, hogy jól megbüntessenek és a farkast, hogy jól bekapjon mindenkit. Még a nagyszüleimet is, akiket eddig mindig össze-vissza puszilgattam, és szaladtam hozzájuk minden találkozáskor. Hát most köszönés, odaszaladás, ölelés és puszik helyett csak durcás arcot vágtam nekik, és el is fordultam, hogy ne is lássam őket. Így fogadtam mindenkit nálunk. Aztán továbbra is csak durcáskodtam velük, sőt folyton csak kiabáltam rájuk csúnyán, olyanokat, mint "ne magyarázz", "ne nézz rám", "ne beszélj hozzám", "buta vagy", "nem vagyok a barátod", "Ne te kapcsold fel a villanyt!! Anyukám kapcsolja fel, te kapcsold le!", s ha rám szóltak a viselkedésemért, még azt is visszakiabáltam, hogy "anyukámmal idegeskedjél". De Vera mamától még azt is megkérdeztem, hogy "mikor mész már haza??!!", s Csöre mamát pedig egyenesen hazaküldtem, amikor nem engedte meg, hogy kiválasszak egy édességet a mikulás csomagból anya tudta nélkül, s még azt is megtiltottam neki, hogy valaha is hozzánk jöjjön még.
És így viselkedtem mindenkivel, az utcán is, a liftben is, és itthon is.
Eszterrel változékony a viszonyom. Nagyon szeretem, de a magam módján... Nem bírom békén hagyni, állandóan babusgatnám, de a babusgatásból sokszor szorítás, piszkálás, csipkedés, szembe nyúlás, stb lesz, s ha nyugton van, én addig piszkálom, amíg el nem kezd sírni, ha pedig alszik, igyekszek mindent megtenni, hogy felébresszem. De persze, azt nem szeretem, ha sír, s szóvá is teszem anyáéknak, hogy zavar a sírása. Máskor viszont szépen nyugtatgatom, ahogy a nagyoktól látom, óvatosan ölelem, s mondogatom, hogy "Ne sírj, kicsi drága, nincsen semmi baj! Itt van mindenki, és nagyon szeret mindenki!" Egyszer pedig azt is mondtam neki, hogy "Ne sírj, ha nagy leszel, elmegyünk a királyhoz. Elmegyünk Leventéhez. Elmegyünk a Kolompos koncertre." :o)) Már párszor sikerült is megnyugtatnom :o)
Néha anyukásat játszok én is a babáimmal, de leginkább Esztert szeretném kisbabámnak, s mindent vele szeretnék csinálni. Felvenni is, és cipelni is, utóbbit ki is harcoltam magamnak keményen, persze csak félig sikerült: anyával ketten szoktuk vinni Esztert a mérlegre, vissza a szobába, a fürdőszobába fürdetni, stb.
Kétszer megkérdeztem már anyától, hogy én is szopizhatnék-e, de be kellett érnem azzal, hogy én már nagy vagyok hozzá. Egyszer pedig felemeltem a polómat és játékból a poharból tejet öntöttem a cicimbe, hogy legyen benne tejcsi, aztán kértem anyától olyan "izét, hogy ki ne folyjon a tejem", s szépen betettem a polóm alá a cicimhez.
Képek:
Papírsárkány (a jobb oldalit Vera mama rajzolta, én pedig rajzoltam neki szemet, orrot és szájat, a bal oldalit pedig egyedül rajzoltam)
Ovis baleset: borulás az ágy szélének
Eszter első sétája
Boldog névnapot Csöre mama
Túrórudit ettem :o)
Pókhálók
:o)
Skype-on küldöm Vera mamának a smile-kat
Ovis adventi barkácsolás anyával:
Mikulás várás levéllel
Meseolvasás babáknak
Újabb séta Eszterrel
Videók:
Az elején még én is megfürdettem a babámat, de aztán már nem érdekelt a dolog
Megnyugtattam a sírós babámat
Gyurma mese
Ovis tanulmányok esti ismétlése:
