Szeptembertől ovis nagylány lettem! A halacska csoportba járok, és két Gabi óvónénim van :o)
Azóta mindig korán kelek és anyáék ágyában lustálkodok. Első nap alig bírtam kivárni, hogy apa ébresztője megszólaljon! Rögtön meg is kérdeztem, hogy mostmár felkelhetek-e, és szó nélkül gyorsan felöltöztem. Még a nadrágot se húztam fordítva! Minden tökéletesen állt rajtam. Mire anya nagy nehezen felkelt, én már ott ültem a kis széken és vártam, hogy húzza fel a cipőmet. Nem is hitt a szemének! :o)
Azért az oviban már nem ment minden ilyen flottul... Az anyukák az átadóban ücsörögtek, amíg mi bent játszottunk, de folyton kijárkáltam anyához, odavittem a játékokat, és nem akartam visszamenni a szobába. Az udvaron is csak anyát szólítgattam, de aztán anya kérésére néha az óvónénikhez is fordultam.
Első nap reggelitől ebéd végéig voltunk bent anyával. Második nap is ennyi időt voltam, de akkor anya már elment tízórai után, mert akkor is folyton hozzá járogattam ki a szobából. Harmadik nap már rögtön elment, és csak ebéd után jött vissza értem. Nagyon hosszú és erős ölelést adtam neki a búcsúnál... És a negyedik naptól már bent is alszok. Ügyes óvodás lettem :o) Még nem szoktam meg az új helyet, embereket és szabályokat teljesen, s még nem is találom fel magam rendesen. De már néhány dolgot lelkesen mesélek. Pl. hogy a kötényes Gabi néni dobálta nekünk a sünit, mi pedig megmondtuk a nevünket és a jelünket. Vagy hogy voltunk a "tornaórába", amikor esett az eső, és ott játszottunk egy szaladgálós játékot, amiben helyet kellett találnunk, s lecsücsüljünk, amikor az óvónéni mondta. És egyik délelőtt még táncoltunk is a rövid hajú Gabi nénivel :o) Fogunk még máskor is, mert szoktak néptáncot tanítani. Este otthon anyáékat is betanítottam, s így táncoltunk vacsora előtt :o) S egyszer már gyúrmáztunk is! Nem is olyan nagy baj, ha esik az eső, mert olyankor csuda jó dolgokat csinálunk bent :o)
És az egyik Gabi néni már meg is jegyezte anyának, hogy milyen gyönyörűen, tisztán tudok énekelni :o) A másik Gabi néni meg mondta neki, hogy mennyire szeretem a foglalkozásokat, milyen lelkesen csinálom. Hát igen, azt mindig is szerettem. Sosem voltam az az egyedül eljátszogatós tipus... De ha csinálunk valami érdekeset, abba szívvel-lélekkel beledobom magam :o)
Egyik este pedig mondtam anyának kézmosás közben, hogy "Nekem a Vitéz és a Lili a barátom!" És Lilit már többször is említettem anyának, s mint kiderült, ő is engem az ő anyukájának :o)
Reggelente azért megy a nyafi, hogy nem akarok menni, és nem akarok bent aludni, illetve éjjel is többször ébredek, az oviban meg bepisilek alvás közben, úgyhogy megy a tiltakozás rendesen... De ott hamar eltelik a nap, és a második hét végefele már egész jól eljátszogattam amikor anya jött értem, s nem csak ücsörögtem szomorúan. Ráadásul pénteken Vilmosnak szülinapja volt, és csokis-lekváros tortát ettünk! Aztán hétfőn még Moncsinak is szülinapja volt, neki is volt csokis sütije, s még az udvaron légvár is volt, ami a nagy kedvencem, úgyhogy a harmadik héten már nem is nyafogtam, hanem jókedvűen indultam az oviba :o) És elmaradtak az éjszakai ébredések és a kora reggeli kelések is, meg az alvás alatti bepisilések (igaz, nem aludtam minden nap). Sajnos ezt a kiváló harmadik hetet betegséggel zártam, így a negyedik hetet otthon töltöm. De amikor a dokihoz mentünk anyával, éppen az ovi mellett vitt az utunk, és csak néztem-néztem a gyerekeket, integettem az óvónéniknek, és néhány csoporttársam oda is szaladt hozzám, jót beszélgettünk, és megtudtam, hogy a héten két szülinapról is lemaradok :o( Várnak vissza, s ott, akkor én is vágytam be a kerítésen túlra...
Hát így haladunk egyelőre az ovival. Lassan talán beleszokok, s ahogy elindulnak a foglalkozások, anya reményei szerint már meg is szeretem az ovit!
Pár fotó az első két napról:
Sorakozás az udvaron
Vetkőzés
Reggeli
A morzsákat és maradékot lesörpörjük a tányérról
Első heti ovis kajánk
