A 31. hónap nehézségein sokat dolgoztunk. Némiképp lehiggadtam, sikerült újabb szabályokat felállítani, kompromisszumot kötni, már nem zeng a lakás, és anyáék sem veszekednek velem, szent a béke, és mindig kifejezik örömüket és dícséretüket, amikor ügyesen viselkedek.
Na de a nagy hisztik helyett jött a bepisilés (pedig már fél éve lekerült rólam a pelus, s mégis egy hétfővel kezdve pár hétig naponta többször is bepisiltem, láthatóan direkt). A bölcsiben büszke mosollyal szóltam a gondozónéniknek. Otthon anya ölébe úgy pisiltem be meseolvasás közben, hogy még fel is ültem, előrehajoltam, lenéztem (anya már futásra készen állt), aztán hátradőltem, és pár másodperc múlva már csorgott is, én meg csak ültem nyugisan, mintha mi sem történt volna. Ehhez képest, amikor mentünk Csöre mamáékhoz, és anya elmondta, hogy a kocsiban különösen figyelnem kell a pisilésre, mert ha bepisilek, akkor a pisis ülésben kell tovább utazzak, én odafele is és visszafele is többször szóltam, hogy pisilni kell, s még várnom kellett, míg meg tudtunk állni, és ügyesen száraz bugyival utaztam végig az utat! Persze egy hétre rá, Dávidkáéktól hazafele, már mégis kipróbáltam, hogy mi van, ha bepisilek az ülésbe, és közben csak néztem anyát nagy szemekkel, de nem szóltam semmit. Aztán amikor már harmadszor is gyanúsan néztem rá, akkor kapcsolt, hogy mi a helyzet. Hát újabban az égzengés helyett ezzel bosszantom a szüleimet és a gondozónéniket!
Na meg a csintalankodás mosollyal a számon, a szemeim pedig anyáékon, hogy mit szólnak hozzá. De a bölcsiben is kikészítem néha a gondozónéniket, akiket nagyon nagyon szeretek egyébként, és egész nap azt csinálom, amit nem kéne, s ha rám szólnak, akkor még inkább. Egyik nap azt válaszoltam Erikának, mikor rám szólt, hogy "Nem szabad", hogy "Akkor azért csinálom, mert nem szabad!" Amikor elpanaszolták anyának délután, ő csak annyit tudott mondani, hogy én mindig is fordítva müködtem, amióta megszülettem, és a "nem szabad"-al csak adják alám a lovat. Engem hátulról kell megközelíteni. Éva néni pedig egy ideig csak mondogatta, hogy áttesz a méhecske csoportba, ha így viselkedek, de aztán egy napon kézenfogott, és meg is mutatta, hogy ott van a méhecske csoport. (Pedig ezzel sem lehet rám hatni, anya el is mondta neki, hogy én nem szoktam megszeppenni, ráadasul az újdonság varázsa nálam nagyon jól működik, úgyhogy lehet, hogy még tetszene is egy ideig a méhecske csoport.). Aztán ültem már a csoportszoba közepén is büntetésből, de még a kuckós ágyamból is átköltöztettek a kiságyra, mert a lábammal püföltem a szekrényt alvás helyett, s zavartam a többieket az alvásban. Persze nekem ez se volt büntetés, a kiságy nagyon tetszik, és újságoltam meséltem anyának, hogy ott alszok. Ráadásul tapsolni ott is lehet, meg hangosan beszélgetni, nem járnak túl az eszemen... :o)
És továbbra is furfangos vagyok: Egyik nap Balázs kölcsönkérte a biciklimet a játszón. Jó pár perc huza-vona, kéregetés, és nagyon komoly gondolkodás után aztán odaadtam neki. Közben persze én is kipróbáltam az ő rollerét, amivel segítség nélkül nagyon ügyesen boldogultam. Néhány nap múlva, amikor mentünk a játszóra, összefutottunk egy kislánnyal, aki hazafele tartott az apukájával. Kitaláltam, hogy én oda akarom adni neki a biciklimet, hogy kipróbálja. A kislány rögtön kapott is volna az alkalmon, de én megint hosszas huza-vona játékot űztem, és jól láthatóan nagyon élveztem (talán pont ezért akartam neki kölcsön adni??). Persze végül csak odaadtam neki, amikor már tovább indultak.
Hát ilyen izgalamakkal telt ez a hónap, s a legvégére azért szerencsére visszatért az aranyos Viki :o)
Most csak néhány Vikiszáj (ezúttal nem jegyzetelt anya olyan ügyesen):
Skype-on beszélgetünk Vera mamáékkal. Megkérdezik, hogy hogy vagyok. "Köszönöm, jól vagyok. És te Vera mama, hogy vagy?" Miután Vera mama válaszol: "És te Gergő tata, hogy vagy?" Mikor megkérdezik, hogy köhögök-e még: "Igen, még köhögök, de mostmár lassan meg kell gyógyulnom."
"Szaladnak a falevelek" = fújja a szél a leveleket a földön
"Ászló" = zászló (fordítva is szoktam néha használni, hogy a "z" betűt odabiggyesztem a magánhangzóval kezdődő szó elejére)
Nem igazán szoktam mesélni a bölcsiről anyáéknak, Ha kérdeznek vagy szűkszavúan válaszolok, vagy azt mondom, hogy "majd elmondom a villamoson/ha vacsorázunk/ha fürdünk". De néha csak úgy a semmiből szoktam mesélni apró szösszeneteket. Egyik este, amikor már anya betett az ágyamba, hirtelen feltörtek bennem a nap eseményei, és alig győztem gyorsan elmesélni, hogy Norinát összepuszilgattam, megölelgettem, megfogtam a kezét és sétálgattunk, rámászott a hátamra, és én fogtam a lábát, hogy nehogy leessen, de aztán mégis leesett, és megütötte a fejét, de csak kicsit sírt, nem nagyon, mert csak kicsit ütötte meg a fejét, nem nagyon, és én próbáltam felemelni a földről, de aztán jól eldőltünk, és együtt kacagtunk. S amikor anya megkérdezte, hogy Norina a barátnőm, akkor hozzátettem, hogy Isti meg Levente pedig a testvérem, de az én testvérem Zsombi. Így dőltek belőlem a szavak, de a gondolataim gyorsaságát nem tudták utolérni.
A hónap videói:
Verebbbek
A papírsárkány
Szigetvári cicázás
És a hónap fotói:
Hátmasszázs :o)
Móka
A baba nagyon éhes volt, úgyhogy sürgősen meg kellett szoptatni éppen ott, ahol jártunk
Első napsütéses szombaton a Városligetben jártunk:
Halacskák
Perecet a kacsáknak!
"Tudod, én üggyesen tudom hajtani magam!" (amikor kedvem tartja :D)
Lecsúszás előtt mindig hintázok egyet
Idei első homokváram!
Magasban
Vajdahunyad vára és mi :o)
Szia :o)
Séta
Tata szülinapi tortája, juhhúúúú :o)
Zsófi mesél nekem
Napocskáim
Bölcsis készítményeim
Pörgős ruhapróba
Magyarázós
