Kihasználtuk a hosszú hétvégét és a jó időt, és megnéztük milyen a Szelidi tó.
Szombaton sátrat vertünk. Ahogy anyáék felállították, egy kötelező pisilés után be is költöztem, de alig fújták fel a matracot, én mégis megjelöltem a helyem, biztos ami biztos alapon, mert nem tűnt túl tágasnak az a sátor. Nem örült senki, és többször nem is fordult elő baleset, de akkor muszáj volt!
A sátrat aztán vasárnap le is bontottuk, és beköltöztünk egy faházba, mert éjjel a környéken sok volt a buli és az ittas hangoskodó, akik miatt csak perceket aludtunk. Én mindig felriadtam a hangokra, anyáékat kerestem, forgolódtam mindenfele, aludtam a sátor minden szegletében, mindenféle pozicióban, még apa lábai között is, anya meg folyton kergetett a takaróval.
De a kempingezés tetszett, sokat ismerkedtünk, találtam barátokat is, Bencét egészen megkedveltem, jó volt a hangulat, és a faházban is jót aludtunk, igaz vasárnap sokan haza is mentek.
De persze a tó tetszett a legjobban! Amint kiértünk a strandra, én azon nyomban mentem volna a vízbe, de mindig csak várni kellett, hogy lepakoljunk, levetkőzzünk, bekenjük magunkat, felhúzzuk a karúszókat, és így tovább, én meg közben számtalanszor elindultam a víz felé. Mikor végre bejutottam, jókat lubickoltam, és úsztam a mély vízben, lebegtem, mutogattam a lábaimat, és igyekeztem kiinni a tavat, amikor meg elfáradtam, várat építettem és romboltam a parton.
Építkezés
Szia apa!
Nyamm, de fincsi volt! Meg is ettem mind!
Egyedűű!!
Itt alukáltam, s tetszett nagyon :o)
És így pancsoltam:
