Jelentem, kedden délután végetért a hiszti és amint a nap kisütött pár másodpercre a felhők mögül, a mosoly is visszatért az én pofimra! Reméljük sokáig a vendégünk marad!
Ma már csupa móka, kacagás, vidámság és éneklés a napunk (kopp kopp kopp), dehát anya nagyon ezt kérte tőlem szülinapjára, én meg nem bírtam neki ellenállni :o) Cserébe kaptam tőle két kocka fincsi csokit (így mostmár a "túdódi" (túrórudi) "héja" után, amit sokáig anya gondosan "lehámozott" nekem, bevezettük a csokit is) , amit reggel adtunk át neki apával. Bevallom elég nehezen engedtem el a kezemből :o) Kapott még mellé egy "Bódog cüjinapot, anya" köszöntést is és puszikat :o)
