Megint kerek számot írunk, betöltöttem a 20 hónapot! Még egy kicsi, és itt lesz a második szülinapom :o)
A hónapot úgy kezdtem, hogy jól megeredt a nyelvem, és anya feladta a jegyzetelést, mert már tényleg mindent mondok. Így már csak néhány érdekesebb dolgot említünk: bebemm cipő (belemegy a lábam a cipőbe), mica bebemm (mica szeretne bemenni oda --> néha újságban, könyvben látok képet, és akkor mondom, hogy szeretnék oda bemenni, hogy játszhassak valamivel), apa dodidí (dolgozik), anya/apa zozizí (zuhanyzik), mincsi (fincsi), uddibuggi (ugribugri).
Van néhány mica-kitalálta kifejezés is, néha több jelentéssel is, amiket régóta használok előszeretettel, s nem változtatok rajtuk, pl: dábubu (telefon és repülő), duda (kanál és nadrág), de van dúda is (csúszda, pedig a csúszik szót csúcik-nak mondom), hozipocc/vozipocc (porszívó), dutti (zokni), cicici (micimackó), etűntcici (anya melltartója).
És van néhány szó, amit tisztábban ejtek ki, mint eddig (bár még felváltva használom), pl: nanonna --> canonna (szalonna), nonca --> conka (sonka).
Mindent becézek, pl: dzsupika (lufika), macika, cumika, motóka (motorka), tújóka (túróka), teéke (kenyérke), micakka, anyakka, apakka, aatóka (ajtó) - detutu atókát (becsukom az ajtót), stb.
A birtokos rag után mostmár többes számot is használok (pl. apa szemei, füvei /fülei/), tárgyragot (pl: micát, macikát, mácikat), -nak ragot (pl. micának, anyának, macikának), és -hoz ragot is (pl. Annához a játszóra).
A mondataim pedig már egyre több szót tartalmaznak. 22-én az esti fürdetés közben ilyen hosszú mondatot mondtam: "Mica tüniti anya kezeze kupakka vize." Vagyis "Mica vizet tölt az anya kezében levő kupakba." Eddig ez volt a leghosszabb mondatom :o)
Megtanultam a "mit csinálsz" kérdést, és anyát folyton faggatom, "micsinác anya?"
Hová kérdésre "oda" a válaszom: "Megyek. - Hová mész? - Oda megyek."
Szeretek repülni, a kezeimmel csapkodok, és mondom közben, hogy "Mica jepű." Anya kérdezi, hogy hová repülök, én meg felnézek, és mondom, hogy "fő".
Gyakran használom az "utoccsó" szót, pl. az utolsó falat, az utolsó csuszás, stb illetve a "méeccee" szót, pl. mégegyszer csúszok.
Néha megdícsérem magam: "mica üjecs".
Ha valamin nevetünk, mondom, hogy "viccecs".
Ha felpróbálunk valamit, futok a tükör elé, és megjegyzem, hogy "mica csini", "tecci", "cép" :o)
Már nem csak Haacsa Viki vagyok, hanem Haacsa Vittója! Edi nénjétől tudtam meg a nagy titkot... De papa Vikikézni is szokott, s én is utánzom ilyenkor :o)
De sok mindenki Haacsa nálunk, Haacsa Vittója és Haacsa Viki után már van Haacsa apa, Haacsa anya, Haacsa Edi, Haacsa mama, Haacsa papa, de még Haacsa jépa és Haacsa aama is :o)
Továbbra is szeretem a mondókákat és énekeket, egyre többet tudok már egyedül is végigmondani, és még többet egy kevéske segítséggel. Ezek így hangzanak pl:
Fújja fákat, jetöjjjeccs (Fújja a szél a fákat, letöri az ágat, reccs)
Hej Juja Juja, duda duda, peccs buda buda, pattogaaa kukojica (Hej Gyula, Gyula, Gyula, szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, pattogatott kukorica)
Pomm pomm (vesszőcske) kéce vaca fejecce, hoccú nyaca, nagy a haca, kéce vaca a fejecce, hoccú nyaca, nagy a haca, kéce vaca a fejecce, hoccú...
A Zsipp-zsupp kender zsuppot, a Csepp-csepp eső csepp, a Sárkány paripán vágtattam, és a Guri guri gomolya dalokat is végigéneklem, bár sok rész belőlük még csak halandzsa, akkor is, ha használom azokat a szavakat a beszédben, és minden énekből egyre többet énekelek.
Sok sok sok ének tölti ki a napjainkat, és az új énekeket 2-3 alkalom után már éneklem anyával, és magamban is.
Anyát is egész nap énekeltetem,"anya, éntette!", vagyis "anya énekelj!", de ha magamban énekelgetek, akkor is megjegyzem, hogy "mica éntette". Amúgyis kommentálok mindent, úgyhogy nem csak a főszereplő, de a mesemondó is én vagyok :o) Az "éntette" szót arra is használom, ha szeretném, hogy valaki a macskanyávogást utánozza, vagy, hogy anya azt mondja, hogy "brühühü", mert így "csí" kistöfi a Kockásfülű mesekönyvben.
Már Menőmanó tornára is járok. Anya első alkalommal arra számított, hogy megint félős leszek, mint a Ringatón, de rácáfoltam. Igaz csak 5-en voltunk, családias hangulat volt, nem volt nagy hangzavar, meg ugri-bugri gyerekek. Nagyon ügyesen figyeltem, és csináltam mindent amit kellett, anya nagyon büszke volt rám, azt mondta, hogy kész ovis vagyok már :o) Az jó, mert én nagyon szeretem az ovis gyerekeket, mindig figyelem, hogy mit csinálnak, ha ovi mellett megyünk el, én is be szeretnék menni játszani és csúszdázni! És ha bárhol gyerekeket látok vagy hallok, rögtön kiálltom, hogy "dededek", azaz gyerekek!
A kiságyamat a hónap elejére nagyon megszerettem, alvás után se akartam rögtön kiszállni belőle, inkább lustiztam még kicsit, persze csak úgy, hogy anyáék is bent legyenek, mert ha kimennek, rögtön szól a sziréna. Szoktunk kukucskálni is ott, szóval jól elvagyok már benne, napközben is többször emlegetem játékból, hogy "mica ámoc", "aaci", "fecci" (fekszik), "oda" (kiságyba), "tente", "cumika". Igenám, de aztán el kezdtek bújni a szemfogaim, és mindent felrúgtak a hónap közepétől. Most is gyakran emlegetem, hogy mennék oda aludni, de ami már szépen műdödött az elmúlt néhány hónapban, hogy anya letett, és kiment a szobából mostmár nem megy, bent kell legyen velem, míg el nem alszok, és megint fel-fel ébredek alvásból, vissza kell altatni, és sírva kelek, mint régen. Mindenki reméli, hogy csak addig tart, míg a fogak kibújnak... A héten egyik hajnalban 1 orát szórakoztattam anyát, nem tudtam visszaaludni, és nem tetszett, hogy ő meg folyton visszaosont az ágyába. Aztán apának sikerült meggyőznie, hogy aludjak még.
Sose voltam nem anyás, de egy rövidebb egészségesnek mondható időszak után most megint egész nap szószerint anya fenekébe bújok, ölelgetem a combját, és nem engedem egy tapottat se lépni, és megy az "anya fő" (anya vegyél fel) és az "anya tezeze" (anya add a kezed), na meg a nyivákolás, ha nélkülem indul a lakás bármely pontjára, rángatom a nadrágját, hogy velem foglalkozzon a házimunka helyett, nyafogok, hisztizek, ordítok, és tupírozom az idegeit. Ha apa végre hazaér is anyával akarok mindent. Állítólag 1 éves kor után van egy újraközeledési fázis, mint előtte volt a szeparációs szorongás, na meg ezek a fránya szemfogak is, amiktől nem tudok nyugodni, és a fáradtság, mert nem tudom kialudni magam...
Fotók az elmúlt hónapból:
Eenő papával
Darányi séta - Gyere, mama, ne lazsálj!
Darányi séta - Egy kis homok papának (és még sok sok mindenkinek!)
Darányi séta - Nekem is lett egy botom! :o)
Miért enném a húst, ha csont is van??!!
Uzsonnát készítek
Babaszínház utáni játék
Mindenféle csudajó dolog szokott lenni!
Fodrászkodok :o)
Juliska és Mariska :o))
Egy kis móka :o)
Majd szeretgetés: pucika (puszika) aaca (arca), máci (másik), cemei (szemei), füvei (fülei), cójja (orra), haja
Anya meg cserébe jól felfal: mincsi (fincsi) mica!!
Biztos benne van a cöc (szösz), amit beledobtam??
Mica és apa aaci (alszik), betuttu cemei (becsukjuk a szemünket)
Halló, halló!
Gitájunk (gitározunk)
Zene-bona
Kukucs!
Nyamm-nyamm
Néhány éneklős videó:
Tente baba, tente, itt van már az este, köszöngetnek szépen, csillagok az égen.
Sárkány paripán vágtattam
Gyémánt madarat mosdattam
Göncöl szekeret kergettem
Holdfény hajú lányt elvettem.
Guri, guri, gomolya, kapd el, kapd el, kiscica, egyre meg kettőre, fuss el, fuss el véle.
Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
pattogatott kukorica!
Pista bácsi fürészel
jól bánik a fűrésszel
húzza, tolja
húzza, tolja
most a bütyköt darabolja!
Csigabiga, gyere ki,
ég a házad ideki.
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.
