Betöltöttem a 14 hónapot is, és ebben a hónapban is tovább okosodtam, ügyesedtem.
Íme néhány dolog a teljesség igénye nélkül:
A hónapot agresszív hisztigépként kezdtem, anyát folyton kiborítottam, de aztán szépen lehiggadtam. Csak vártam míg elégszer elmondják, hogy ne vágjam földhöz a poharam (stb), hogy ne csapkodjak, verekedjek, harapjak és csípjek, hanem símogassak és pusziljak helyettük. Számoltam ám :o) És már én is tudom mondani, hogy "nemmmmmmmmm!!!!" Mostmár lényegesen kevesebbszer követem el ezeket a dolgokat :o) És a poharammal a fölhöz végés helyett inkább locsolok mostmár :o)
Kicsit letaknyosodtam, így megint elő kellett venni a porszívót. Hát még mindig nem szerettem meg, maradt a heves tiltakozás, de mostmár el is tudok ám futni előle! Így menekültem el egyik alkalommal a konyhába az etetőszék mögé a sarokba, kezembe micimackóval, akit nyüszítve szorítottam magamhoz. Sajnos anya erősebb volt. De utána jó volt tiszta orral szimatolni! Ezt leszámítva, nagyon szeretem a porszívót, mindig segítek anyának porszívózni, kihúzni a kábelt, majd visszatenni a helyére.
Egyébként is szeretek rendet rakni, ha anyáék kérik hogy valamit vigyek vissza a helyére, örömmel teszem, de néha magamtól is. A kosarat már többször visszatettem a helyére szó nélkül, persze előtte visszapakoltam a játékokat, és még a terítőt is megigazítottam. Na jó, anya még kicsit rásegített utána, fene egye a kényes ízlését :o) Szóval ezt is ellestem már, hogy hogyan kell rendet rakni. Anya nagyon reméli, hogy megtartom ezt a jó szokásomat :o)
Evés... hát ez mindenféleképpen történik, de egyre többször kanalazok egyedül, persze még van mit tökéletesíteni, de valahol el kell kezdeni! Még az üres tányérból is szeretek kanalazni, gyakorlok lelkesen! Szóval hol egyedül kanalazok, hol anya segít be kicsit, hogy ne pottyanjon le a kaja a kanálról, hol én is kanalzok és ő is kanalaz külön-külön, hogy haladjunk is közben :o) Aztán van, hogy makacskodok, és nem engedem, hogy segítsen. Na ilyenkor jönnek a mindenféle taktikák, hogy valami azért a pocimba is jusson :o)))
Egyébként nagyon szeretek etetni és itatni mindent és mindenkit. Anyáékat már régóta, de már minden játékot megetetek és megitatok, aminek van szája (a szájához tartva a poharat és kanalat), és közben mondom, hogy "hamm" (néha csak franciásan "ammm").
Alvás... Azon az éjszakán, amikor éppen 14 hónapja születtem meg, először sikerült átaludni az éjszakat!! Nem úgy, mint anya, aki számtalanszor felébredt, hogy mi van már, miért nem ébredek, jól vagyok-e, stb. Sőt reggel 7kor, amikor apa felkelt, már erősen hajlott affelé, hogy benéz hozzám, mert már mindenféle gondolatai voltak, de aztán negyed 8kor nagy örömére végre felnyekeregtem (bezzeg máskor...)! Össze-vissza puszilgatott, és mondta, hogy mennyire várja az ismétléseket. Pedig én csak egyszerűen elfelejtettem éjjel felébredni :o) Na de ha ekkora örömöt szereztem neki ezzel, hát két nap múlva próbáltam megismételni a dolgot. Majdnem olyan sikerült, de kora reggel azért felébredtem, hogy ne aggódjon szegény megint annyira :o) Ezúttal már nem díjazta úgy az ébredést, mint kiderült, nem is aggódott, ugyanis nem ébredt fel egyszer sem addig. Így hát végre ő is átaludta az éjszakát!! (Megjegyzem halkan, hogy ma is csak kora reggel ébredtem egyszer, de persze azért a két idő között voltak kritikus éjszakák - csak hogy anya nehogy elbízza magát ;o))
A hónap végére viszont a nappali altatás romlott picit, de mit számít már ez a régi 1-1.5 órás ordítós altatásokhoz képest, amikor anyának már leszakadt a karja és a háta, de én még mindig újra és újra kinyitottam a szemem és rázendítettem. De azért persze nem örül, hogy pár perc helyett fél órát kell altatni, sőt néha így se megy és később kell újra próbálkozni. Elkényeztettem az elmúlt két hónapban...
Az öltözködésben is ügyeskedek, felhúzom a harisnyám, kihúzom a blúzt a fejemből, de a zokni és cipő húzás még nem megy, pedig nagyon kitartóan gyakorlom, és anyát se hagyom segíteni. Mindent tudok, hogy hogy kell, lassan talán egyedül is fog majd menni...
Táncoló tudásomat is továbbfejlesztettem! Régen csak vezényeltem és a fejemmel bólogattam, mostmár ritmusosan rázom a popómat is vagy billegetem magam. Régen anya ölbekapott, és forgott velem, mostmár megfogja a kezem és úgy táncolunk együtt.
Szeretek puszit adni, de csak annak, aki megérdemli :o) Mindenki tartja az arcát, én meg cuppantok nagyokat :o) De szoktam magamnak is adni a tükörben :o) Na és Dávidkának, aki nélkül már nincs pelusozás, mert mindig lekönyörgöm a fényképét, majd megsimizem és összepuszilgatom, megmutogatom a szemét, orrát és száját anyának. Nagyon szeretem őt :o)
A minap pedig megharaptam Sára kezét a játszótéren, mert nagyon tolakodott a csúszdánál, és félre akart lökni a kezével. De aztán anya megdorgált, és adtam neki gyógypuszit rá.
Apropó játszótér, nagy góré lettem, bandázunk rendesen. Nagyon szeretek homokozni, ügyesen megtöltöm a formákat homokkal (a lapáttal), felfordítom és megütögetem, csak a felemelést kell óvatosabban csináljam, hogy a végeredmény is meglegyen. És nagyon szeretek csúszdázni is, felmászok a nagy csúszdára is segítség nélkül, de már a mászókára is felmásztam a nagyokkal párszor. Anya csak győzzön rohanni utánam, hogy nehogy lepottyanjak valamelyik lyukon... Kismotort is kaptam, miután a játszótéren levő összes motort bejárattam már, ügyesen tudom hajtani, néha már így jövök haza a közeli játszóról. Ja, és dombot mászni is szeretek! És leszaladni róla!!!
Itthon pedig a kanapéra szeretek felmászni, szaladgálni rajta, csibészkedni. Vigyorgok nagyokat, és integetek, mert tudom, hogy mondják mérgesen, hogy "csüccs azonnal!!!", de én helyette inkább felmászok a számítógép asztalra, és ha nem elég gyorsak, még rámolok is :o) Vagy labdázok:
A konyhaszékre is fel tudok már mászni, így történt első alkalommal, hogy míg anya porszívozott én meg kisegítette már magam, megszomjaztam, inni akartam, és megtaláltam a poharam az asztalon. Felmásztam hát az egyik székre, majd át a másikra, hogy megszerezzem a poharam. De sajnos nem volt benne víz, így hívtam anyát. Mikor meglátta, hogy kapaszkodás nélkül állok a széken kezemben az üres pohárral, gyorsan lekapott, közben meg magyarázott mindenféle felesleges felnőtt dologkat... Azóta már megtanította, hogy vigyázni kell, kapaszkodni, és hogy kell arról is óvatosan lemászni.
És a hónap híre: nagyon édesen mondok már szavakat a "pa-pa", "nyammm" és "hamm" után: "apa", "anya" (aoa, ada, ata vagy aja) - na ezt míg az elején még mondogattam, mostmár csak "apa" van :o), "cica" (tita, vagy tszita), "baba", "miau", "vau-vau"; de csak ha anya kéri, hogy mondjam, különben marad a "hmm".
Harcsa nagyiéknál szilvát szedtem és szüreteltem
Apával orrot fújunk, zoknit szagolunk, és közben amerikai focit nézünk :o)
Nagyon szeretem a kutyusokat, gyakran símogatom őket
És jöjjön pár fotó is:
Anya, segítek! Add, megfogom!
Nagyival :o)
Edzés tatával...
Készülünk a télre!
Krisztiék újra meglátogattak
14 hónaposka :o)
