Az úgy volt, hogy március 5-én beültünk a kocsiba, és elautóztunk Vajdaságba keresztszüleimhez. Végre megismertük Dávidkát, és meg is kereszteltettük. Így lettünk mi kereszttesók :o)
Kiderült, hogy ő pont az én ellentétem, kb. annyit alszik, mint amennyit én ébren vagyok, pedig már ő sem újszülött! Alig találkoztam vele, mert mire megkajáltam, ő már megint ment vissza aludni, mire meg felkelt, én már fürödtem, vacsiztam, és lefeküdtem. Vasárnap pedig túl nagy volt a pezsgés és sűrű a program. Sebaj, nő még egy kicsit, aztán jól megcibáljuk egymás fülét ;o)
a ceremóniát is végigaludta az ünnepelt
kereszttesók
"keresztcsalád"
komák
Kovácsék
anyával
apával
lufi kóstolás
keresztanyu csikiz :o)
És egy apás móka:
