Betöltöttük a 6 hetet, elméletben ezzel túl is lennénk a nehezén...
Gyakorlatilag nem úgy tűnik... Az 5. hét első felén még úgy tűnt reménykedhetünk, de azóta már minden remény tovaszállt. Hogy ez a fránya időjárásnak köszönhető vagy a szájpenésznek, ami sajnos nálunk is felütötte a fejét, vagy valami más lenne, azt még nem sikerült anyáéknak kisilabizálni, mindenesetre ismét nehéz napjaink és éjszakáink vannak...
De legalább a gyaraposásom még továbbra is tart: pofazacskóra gyúrok. És már mosolyogni is tudok ám, ha anyuék eléggé bohóckodnak nekem.
És íme a 6 hetes Vikilurkó:
pár perces jókedvében...
már tudom, hogy hol repül a madárka
jópofán
bájosan
hisztisen
megnyugodva
És íme a mosolyom is:
