Hát telik az idő, már 1 hónapja idekint nyomom...
Sok minden történik, és nem mondanám, hogy könnyű ez az élet...
Túl vagyunk már a sebes mellbimbóktól kezdve, lázas mellgyulladáson és a tejmennyiség megcsappanásán át, a sok sok hasfájásig (igaz ez még most is tart) és a kg-kkal való küzdésig rengeteg mindenen.
Egy hónapos vagyok. Egy hónapja még 3200 gr-al jöttem a világra, és a sárgaságot kivéve minden jól ment, kajám is volt bőven, én pedig egy szopi bajnok voltam. 13 perc alatt 50 gr-ot ettem a 4. napomon. A kórházból 3020 gr-al jöttem haza, ami még teljesen rendben volt. De itthon sajnos már a 2950 gr-ot is elértem, ami miatt anyuék kissé kétségbeestek. Ez persze már a mellgyulladás után volt, amióta 1-1.5 órán át szopizok, és volt, hogy így is csak 20-30 gr-ot sikerült. Persze, ezt pótolni kellett. Anyu kipróbált már mindent: szoptatós teákat és mindenféle ételt és italt, amik állítólag növelik a tej mennyiségét, de sehol semmi. Aztán egy More Milk nevű csodakapszulával (amit állítólag 2 nap alatt visszahozza a tejet) sikerült fennebb tornászni az eredményt, így szerencsére el is kezdtem hízni, tegnap este már 3100 gr-ot nyomtam. Persze ez más babákhoz képest még mindig kevés, de magamhoz képest egy csoda! Ehhez hozzá kell tennem, hogy szinte egész nap anyán lógok, és keményen dolgozom a kajámért.
Aztán sajnos kaja után mindig jönnek a gonosz manók, és bántják a pocimat :o( Én meg keservesen üvöltök anyuéknak, hogy segítsenek rajtam, ők meg be is vetnek mindent, de sokszor hiába :o( Anya, apa, nagynéni felváltva ringat, ráz, simogat mindenhol és mindenféle pozícióban, de a hasam csak háborog és háborog hallhatóan, és bár nehezen, de csodateával és csodaszerekkel jönnek a levegők lent is fent is, mégis tovább kínoznak a manók hosszú időn át. Csak háborog az egész pocim, és jönnek-mennek a buborékok folyamatosan...
Emiatt félek is egyedül lenni, így ha letesznek, rögtön ébredek és hangosan tiltakozom, míg fel nem vesznek. Aludni csak anyu mellén, vagy karban vagyok hajlandó ringatás közben. Nappal pedig így is elég keveset.
Nehéz engem megvigasztalni, bár párszor a táncolás bejött. Persze csak a tempós fajta, nem a romantikus lassúzás :o) De ha abbahagyják, rögtön rázendítek.
Figyelőzni még mindig nagyon szeretek, és már egyre többet is látok, már észlelek is dolgokat, és sok mindent észreveszek. Ma először észrevettem az ágyam fölött zenélő és forgó állatokat, mikor anya feje melléjük bújt miután felsírtam. A zenét is meghallottam, és 2-3 percig csendben figyeltem is. De aztán eszembe jutott, hogy én azt szeretném, ha felvennének, így ismét rázendítettem, és túlharsogtam a zenélő állatokat.
Bár még mindig nem szeretem, azért már 2-3 fürdetést és pelenkázást is csendben átvészeltem, de az öltöztetés és törölközés ellen még mindig nagyon tiltakozom!
A babakocsit a héten már egyre jobban viseltem, egész jókat aludtam benne! Nem is olyan rossz, be kell, hogy valljam...
Ami még sokat változott... A szemem és a hajam is világosabb lett, a szemem sötétszürkéből világosabbá, kékesebbé vált, a hajam pedig feketéből barna, és már kezd egyre kevesebb lenni... Remélem az igazi hajam gyorsan nőni fog, nem szeretnék apára ütni... ;o)
