Már egy hete kint vagyok, de be kell vallanom, nehezebb az élet idekint, mint pocaklakban. Anyuék hazudtak nekem...
Sok fura dolog van... Nekem kell megdolgozni a kajámért, ami aztán alul távozik belőlem, és akkor jön anyu, és levetkőztet, és újracsomagol, mossa, törölgeti, és kenegeti a popóm. Ezt nagyon nem szeretem. Tiltakozok is rendesen, hangosan, kézzel-lábbal. De utána mindig kajcsi jön, amit viszont nagyon szeretek. Ez a legjobb dolog! Anyu szerint nagy szopi bajnok vagyok :o) Aztán egy kis alvás, amiből sokszor felébresztenek a csúnya hasgörcsök. Ez a legrosszabb, és hiába hordoznak, ringatnak, gagyognak nekem, énekelnek, a csúnya görcsök nem nagyon akarnak múlni.
Amúgy sokat szeretek nézelődni, mindent nagyon megfigyelek, tágra nyílt szemekkel.
És így nézek a nagy világba ma, 1 hetes Viki lurkóként: