És már a 34. héten is átrobogtunk, mint az intercity...
Én csak erősödök és erősödök, gyúrok a kinti napokra, na meg hogy apának majd jól visszaadjam azt a sok bökdösést amit ezidáig már kaptam, mert számolom ám!! :o)
Anya néha már azt hiszi, hogy nem is én vagyok a pocakjában, hanem valami alien, úgy mozgolódok idebent. Teljesen kitolom a hasát itt-ott, mindenféle fura formát ki tudok rajta hozni :o)
Ismét sokat híztam, elvileg már hetente 200-250 grammot hízok így a végén. A 34 hetes magzat súlya 2 kg fölött kell legyen. Engem szerdán a fehér köpenyes bácsi 2300 gr-nak mért, amit tankönyvi adatnak tulajdonít, bár a fejem megint úgy eldugtam előle, hogy azt nem tudta lemérni, így ezt nem tudjuk, mennyire pontos. A szép hosszú combomat viszont nagyon megdícsérte :o) Hosszom az okosok szerint 44 cm lehet.
Egyre jobban levedlettem a magzatpihét magamról, megnyugtató, hogy nem leszek szőrös, mint apa; helyette viszont szépen bemázasodtam, megkentek, mint a kenyeret :o)
Az immunrendszerem is sokat fejlődött múlt hét óta, mostmár egyedül is képes leszek védekezni az enyhébb fertőzések ellen. Bár ez még nagyon kezdetleges, és inkább csak a születésem utáni hónapokban fejlődik ki, így ebből a szempontból sajnos még nagyon törékeny leszek, jobb lesz vigyázni rám.
A héten anya már otthonról dolgozott, lassan abbahagyja a munkát.
Szerdán pedig ismét elment a kórházba, csecsemős előadást tartottak. Beszéltek a katonás rendről, ami a kórházban van, a hajnali ébresztőkről, amikor először visznek el minden nap megvizsgálni, az orvosi vizitekről, és mindenféle napirendről, amit úgy tűnik úgy osztottak be, hogy ha valaki még aludni szeretne a hajnali ébresztő után, és hagyja is a babája, ismét felriasszák valamivel mire végre álomba szenderülne. Beszéltek a különböző kötelező vizsgálatokról is, amiket még így az első napokban megejtenek rajtunk, és a köznyelven emlegetett cukros vízről is, amit oda szokták készíteni, főleg így nyáron mindenkinek, hogy ki ne száradjunk. Ez addig fontos, amíg anyának nem indul be a teje, ami pedig nem szokott már rögtön első nap. Azt is megtudtuk, hogy ha nem sárgulok be, nem fogyok túl sokat, és minden rendben lesz velünk, akkor születés után 72 órat kell eltöltenünk az újszülött osztályon, de ha du. 4 óra után születek akkor még plusz egy éjszakát bent töltünk majd, mert du. 2-3 között adnak ki minket. Szóval ilyen okosságokat tudtunk meg ez alkalommal.
Másnap pedig bementünk a munkahelyre összecsomagolni, elbúcsúzni, és egy jót kajálni az ügyfél számlájára (egy sikeres projektet ünnepeltek), ha már úgy kidolgoztuk magunkat. Itt el is búcsúztatták anyát a munkatársai. Jól megleptek minket egy hatalmas micimackós szatyorral, ami csodaszép zenélő forgó játékot rejtett számomra a kiságyam fölé, illetve egy Philips Avent mellszívót, ami bármikor jól jöhet majd. Anyának fura volt, hogy így beletrafáltak a fiúk, mert mindkét dolog hiányzott még, ráadásul csupa pasi adta át, érdekes hogy pont egy mellszívó volt benne, mégpedig olyan, amilyet anyának is mindenki ajánlott. :o) Szóval nagy a gyanú, de semmit nem sikerült kideríteni... Hát így vettünk érzékeny búcsút a zajos csapattól egy időre, akik bár néha anyu agyára mentek a bolond fejükkel, de azért nagyon fognak hiányozni neki ;o)
A hétvégét meg ismét barátokkal töltöttük: találkoztunk anyu baratnőjéékkel, jót sétáltunk a kopaszi gáton, vasárnap pedig apa barátaival bográcsoztunk egy jót Gödöllőn. Közben pedig sokat rohangáltunk, és a bordűrt is megvették és feltették a szobám falára. Alakulgat a dolog :o) Nem unatkozunk cseppet sem :o)
