Ma ismét találkoztunk anyuval, ezúttal a 18 hetes genetikai UH alkalmával.
Apu most nem jött, mert csak délelőttre kapott anyu időpontot a kórházban. Reggel nagyon lustának éreztem magam, azt hiszem nem ez a nap volt a legalkalmasabb a találkozásra. Olyan jó volt a ház sarkában megbújni, nem volt kedvem sokat mozgolódni a fehér köpenyes bácsinak. Ráadásul apu megmondta anyunak, hogy úgysem mutatom meg magam, mert ő nem lesz ott. Hát gondoltam szót fogadok neki, és megvárom amíg majd ő is eljön engem megnézni.
Így történt, hogy bár anyu nagyon izgatottan érkezett a vizsgálatra, hogy most végre lehull a lepel a micsodám körül, de sajnos kénytelen voltam eltakarni. Meg amúgyis szégyenlős vagyok. Ott volt két fehér köpenyes ember is, én nem akarom, hogy az egész világ lássa! Amit kellett megmutattam, mindent lemértek, megnéztek alaposan, mutogattam a fejemet, a számat, a gerincemet, a kezeimet, még a talpikóimat is kiraktam, aminek anya nagyon örült :o) A bácsi meg megdicsért, hogy milyen szép gyerek vagyok. Anya azért így is nagyon büszke volt rám, és mondogatta nekem, hogy milyen ügyes vagyok :o) Szóval nem haragszik, hogy elrejtőztem :o)
