A hónap nagy híre, hogy el kezdtem járni! És nagyon élvezem!
Először csak úgy, hogy kapaszkodva felálltam és elindultam, de ha elestem, mászva haladtam tovább egy kapaszkodóig, ahol újra felálltam. Aztán egyszer csak megkíséreltem kapaszkodás nélkül is felállni, és lám, sikerült! Sőt még úgy is megy, hogy a kezemet nem is teszem le a földre. Ezzel le is zártam a mászás korszakát (bő 7 hónapnyi mászás után).
Az első lépések: https://goo.gl/photos/VRguDC1CrTuWM3M48
Két nap múlva: https://goo.gl/photos/GtC77Mh9ffuYdPUZ6
Negyedik nap: https://goo.gl/photos/nyVnexL73AUoG3s26
Ötödik nap: https://goo.gl/photos/2u5BGZb7TF3Hw62k8
Ügyesen eszek egyedül kanállal és villával is. Anyát ritkán hagyom etetni. De ha forró az étel, meg is fújom.
Egyik nap rámoltam a szekrényem, és amikor egy előke akadt a kezembe, vittem anyának, és tartottam a nyakamhoz, közben a szokásos módon nyögdécseltem, jelezve, hogy tegye fel a nyakamba (persze amikor evéshez szeretné feltenni az etetőszékben, óriási patáliát vágok, és minden erőmmel - ami jó sok van - azon vagyok, hogy ne tudja a nyakamba tenni), és mentem is a lépcső irányába és hívtam anyát is, hogy menjünk le enni.
Egyik nap lejött a cipő a lábamról. Odamentem anyához a konyhába, megálltam mellette, és hangosan nyögdécseltem, hogy figyeljem már rám. Közben a cipőt lehajolva tartottam a lábamhoz, és pillantgattam fel anyára, hogy észrevette-e, mit szeretnék, aztán végre felhúzta :o) - na azóta már csak lerugdosom a lábamról a cipőt, és ellenkezek ha vissza akarják húzni (ha meg sikerül nekik, gyorsan lerúgom újra).
Anya a használt pelenkákat az ajtóban gyűjti, s ha nem is rögtön, de egyszer csak zacskóba teszi, és kiteszi az előszobába, hogy majd onnan a kukába vigye. Egyik reggel ott volt egy pelenka zacskó nélkül, én meg kivettem egy zacskót a mikró alól, és vittem a pelenkához, aztán nyögdécseltem, hogy jöjjön anya beletenni a pelust. Az ajtót is ki akartam nyitni, hogy anya kitegye, de persze még nem érem fel a kilincset, így csak segítettem kitárni az ajtót, miután anya el kezdte kinyitni. - azóta meg a pelust szoktam hordozni, és ha anya tartja a zacskót, akkor beledobom.
Mászok mindenre továbbra is. Felmászok már a kanapé és fotel karfájára és felemelkedek két térdre, de a kanapé tetejére is felmászok, és a kanapéról át a fotelre ha össze vannak tolva. A konyha asztal körül a székek továbbra is le vannak fektetve, mert ha mégis úgy marad egy, én egy pillanat alatt fent vagyok a széken s onnan máris az asztalon. De a lefektetett székekre is felmászok, hogy elérjem az asztalon levő dolgokat. Nem babrálnak ki velem! És a kádból is ki tudok már mászni!
Egyszer egy királyfira hmhmhm-zök, amikor azt kell énekelni, hogy "hm hm hm, ha ha ha, mit gondolt magában". A hinta-palinta és a Sétálunk, sétálunk dalok végén mondom, hogy "hoppá".
Ugatok a kutyáknak.
Néha bedugom az ujjam a fülembe és kihúzom és bedugom, és úgy hallgatom a zajt (zene, tesók, stb).
A fogacskák csak jönnek, jönnek egymásután megállás nélkül (jelenleg a kisörlők).
Még mindig sokszor kelek és gyakran vagyok hosszú ideig ébren (akár 2 órát vagy annál többet is), de legalább már ritkán ébredek meg éjell 1 óra előtt.
Nappali alvásnál is egyik héten már megaludtam egyben a 2 órát, de aztán csak visszatértem az 1 óra ágyban alvás +1 óra cicin alvásra.
Ha rosszalkodok (pl ledobálom az ételt a földre) és anya vagy apa megszid, eltakarom a két kezemmel az arcomat.
Ha valamire "nem" a válaszom, nagyon tudom rázni a fejem. Ha meg valamit szeretnék, mutogatok és nyögök, vagy ha megszerezni szeretnék valamit, akkor mondom, hogy "ejj, ejj, ejj!"
Szeretek takarítani: porszívózni, felmosni, söprögetni, havat söpörni, törölgetni, stb.
