Miután betöltöttem a 3 hónapot, el is kezdtem használni a kezeimet. Megfogom a jatékokat és bármit ami a kezem ügyébe akad, és emelem is a számhoz, játszok velük, forgatom őket, simogatok mindenfélét, érzékelek a kezeimmel.
Háton fekvésből elfordulok oldalra: úgy indul, hogy összegömbölyödök (amit folyton csinálok amikor a hátamon vagyok, mert szeretnék felülni, hogy többet lássak), és miután a fejem is meg a lábaim is felemeltem és összehúztam, oldalra fordulok. De a "felülést"is folyton gyakorlom ha a hátamra tesznek. Erőlködök rendesen, még nyögök is hozzá sokszor. A fenekemet is folyton emelgetem a földről, megnehezítve a pelenkázást. Kis sajtkukac vagyok, mint a nagyobbik nővérem.
Hason fekvésben ügyesen tartom magam amikor kedvem van hozzá,jó magasra kinyomom magam,fejemet is oldalra és felfele is fordítom közben,hogy lássak mindent és mindenkit. És balra forgolódok a tengelyem körül már 180 fokban is,a kezeimmel lépegetve.
De a hónap végefele már majdnem négykézlábra is álltam,elemeltem a felső testem teljesen,és egyik kezemmel alkartámaszban voltam,de a másikkal a kézfejemmel támaszkodtam csak. Ilyen erős legény vagyok. Azért legtöbbször még mindig szórakoztatni kell ha letesznek,különben hangosan reklamálok.
Nagy dumás vagyok továbbra is! Néha csak úgy rákezdek és be nem áll a szám.
Éjjel már "csak" 5-6x ébredek mostanában,a pocakmanók odébb àlltak és már csak egy-egy gyors sorozat puskaropogást nyomok reggelfele,és cicivel alszom is rögtön vissza. De ha a kakilás is rám tör,akkor már nincs alvás utána. Így aztán korábban is kelek,mint eddig. És a tűrhetőbb éjszakákért cserébe nappal folyton ehetnékem van. - na ezt megint jól leírtuk, aztán máris visszatértek ezek a csúnya manók... csak tudnánk mitől, mert anya semmi olyat nem mer enni, ami bántana...
Anyát már messziről észreveszem.Ha pl valaki kezében vagyok és megjelenik anya,rögtön nyafizok vagy izgatottan rugdalózok.
Továbbra se vagyok egy nyugis, csendben elnézelődő baba. Pár percekre elvagyok hason, háton és a hintában, aztán addig ordítok erősen és kitartóan, amíg fel nem vesznek. És nehér megnyugtatni.. nagyon belelovallom magam az ordításba... És továbbra is nagyon figyelőző, tanulmányozó, érdeklődő baba vagyok, nagyon értelmes szemekkel figyelek mindent. És sokat szoktam beszélgetni is.
A hónapot sajnos betegséggel zártuk, kaptunk egy kis ovis vírust, engem is alaposan utolért, és hangos izével takarították az orrom, kicsit ijesztő volt, de nem mindig sírtam. Köhécselgetéskor pedig gyakran visszahánytam a kaját :o( A hónap végére azért kigyógyultunk belőle szerencsére, nem tartott túl sokáig.
