Ismét sokat ügyesedtem az elmúlt hónapban!
Véééégre kimondom azt is, hogy "anya"!! Először vau-vau-nak szólítottam anyát, aztán egyik este vacsora közben énekelgettem, hogy "anya anya anya anya...". Mikor anya felkapta a fejét, hogy tényleg azt mondtam-e, hogy "anya", én szégyenlősen elmosolyodtam, de aztán megismételgettem neki: Video
Anya kipróbálta, hogy Edi nénje nevét is tudom-e mondani, s láss csodát, az is ment :o) Video
Vikit még "tepte"-nek hívom egyelőre. De a "kocsi" szót is mondom már.
Öltözködésben és vetkőzésben ritkán kell segítség, sokszor nem is engedem, hogy segítsenek, ahogy régebben se nagyon hagytam, de mostmár legalább fel tudok öltözni :o) Ha hazajövünk, teljesen egyedül vetkőzök,csizmát is le tudom húzni,és mindent szépen gondosan a helyére teszek. A szandálomat is fel tudom húzni mostmár.
Reggelente már nem nagyon sírok amikor felébredek, hanem énekelek,és levetem a hálózsákot és a pizsamát mire feljönnek értem (néha).
Kétszer is a bilibe kakiltam! Először úgy,hogy peluscserénél szóltam,hogy pisilni kell,elszaladtunk a bilire,aztán nem akartam még kijönni a fürdőszobából,de anyát és mamát kitessékeltem, az ajtót meg becsuktam. Aztán kijöttem, és szóltam nekik: "blöá otta" a bilire mutatva. Másodszor pedig az ebéd végén szóltam anyának,hogy "blöá oda",elmentünk a bilire,és kakiltam. Aztán egyszer a WC-be is kakiltam, ébredés után kiabáltam, hogy "blöe, blöe!", szaladtunk a wc-re, addig szorítottam. De máskor meg nem lehet elcsábítani a bilire,csak elbújok és bekakilok a pelusba, s még azt se engedem, hogy lecseréljék. Anya várja a meleget,és akkor elköszönünk a pelustól. Pisilni is gyakran megyek a bilire peluscserénél és fürdés előtt/közben/után.
Vera mamával nagyokat sétáltunk, motoroztunk, bicikliztünk. Még a piacot is megjártam vele (2 km)!
Továbbra is nagyon szeretem a kisgyerekeket. A játszótéren minden kicsit meg kell simogassak,persze közben fogom anya kezét a biztonság kedvéért. Ha rosszabb idő van,és nincs más a játszón,szomorúan állapítom meg,hogy "baba hmhm" (nincs baba).
