Megvan az első igazi szó, hurrá!!
Még több állathangot kezdtem utánozni, ééééés még a hónap legelején kimondtam, hogy "aaaa-pa". Ez természetesen az apukám akar lenni, de annyira belejöttem, hogy több mindenre is kezdtem használni (pl. a babára is), mint ahogy a "nyamm"-ot is használom nem csak ételre és vízre, hanem mindenre amit szeretnék. Kis idő után abbamaradt az "apa" szó több dologra való használata, mostmár inkább csak apára és az apa dolgaira használom. A babára meg néha még más pici vagy aranyos dologra is eleinte a "tzitzi"-t használtam, de aztán a "totó"-ra váltottam.
Az akaratom egyre erősebb, s minél nyűgösebb vagyok, annál jobban tudok hisztizni, ha az nem találkozik mások akaratával. Továbbra is magamat földre dobva szeretek ordítani, s ezt az utcán és a homokozóban is mindig így csinálom, nem baj, hogy tiszta homok lesz tőle a szám.
Nagyon féltékeny vagyok: ha mica anya ölébe ül, én már ordítok, és lököm félre onnan, kétségbeesetten próbálok én is odaférkőzni és anyába kapaszkodni. Ugyanez van, ha anya másik babát vesz a karjaiba, ordítok, és tartom a két kezem, hogy vegyen fel gyorsan. Pedig azt mondják, hogy meg kéne szoknom, mert jön az öcsi...
Még mindig ragaszkodok anyához, de egyre bátrabb vagyok az idegenekkel is, csak ne rögtön elsőre támadjanak le. Babákkal, gyerekekkel szeretek ismerkedni, szeretem őket szeretgetni, puszilgatni, de ha valaki velem akar ismerkedni, akkor már elég félős vagyok, néha ordítva futok anyához :o) Aztán később meg én is így nyomulok másra :o) A minap a játszótéren egy pár hónappal kisebb kislány nagyon megtetszett nekem, csak vele akartam mindent, el nem mozdultam mellőle, ha ő ment valahová, én is mentem vele, akartam segíteni neki felmászni a csúszdára, vagy kiszállni a csúszdából, adogattam neki a homokozós játékokat, sőt még egy formában homokot is vittem neki, s természetesen sokat puszilgattam :o)
