Ez a hónapunk kissé nyűgösen telik...
Kezdtük a 15 hónapos kötelező MMR oltás mellékhatásaival (tetőtől talpig csupa pötty volt a testem, volt ahol nem is volt pötty-mentes terület), jó sok sírást és rossz alvást eredményezett, s utána vagy már közben is nagyon elindultak a kisörlők, de nagyon lassan jönnek. Még a hónap végére se lettem túl rajta. Talán ennek köszönhető a taknyosság és köhögés is, amiből megint nem tudok kimászni...
Kajára már nem mondom a "nyamm"-ot, csak hogy "ammm, ammm". De ezt mondom a folyékony szappanon levő lime-ra is, és a mérleg dobozán levő eperre is, minden ételféleséget felismerek, és mondom, hogy "ammm". Illetve inni is így kérek. Mutatok a poharamra vagy a vízre és mondom, hogy "ammm"
A udvaron már megyek a kapuhoz, hogy menjünk ki sétálni, és közben minden virágot megszaglászok és minden kutyát megugattatok, mert nagyon szeretem őket, és sose akarok eljönni tőlük (közben pedig megismerkedünk a szomszédokkal is, akik csodálkozva jönnek ki az ugató kutyákhoz).
Anyával sokat kertészkedünk: én szórom szét a földet mindenhová, s míg ő a gazokat szedi ki a földből, addig én a virágokat.
Abszolút mindent megértek, amit mond nekem anya, mindenre reagálok (már ha akarok :o)), mert ha valamit tiltani akar, az nem nagyon érdekel :o)).
Segítséget továbbra is úgy kérek, hogy megfogom anya kezét, és odavonszolom magammal, ahol szeretnék valamit, és akkor nyögdécselve és izgatottan (topogva) mutogatok neki.
Amikor micával a kanapéra ülnek mesét olvasni, én is szaladok egy mesekönyvért, és felülök melléjük könyvet nézegetni (legtöbbször fejjel lefelé) - régebben másztam rájuk és téptem ki a könyvet a kezükből meg én akartam lapozni, persze össze-vissza, aztán ilyenkor anya mindig hozott nekem egy másik könyvet. Mostmár én hozok magamnak és szaladok oda melléjük. Nekem is mese idő van :o) Legjobban az Anna Peti könyveket szeretem, s azokban a labdákat és a fényképeket Annáékról.
Még mindig félénk gyerek vagyok, de azért mostanában egyre többet oldódok ilyen téren. Már nem nyűgösködök kisgyerekek közelében (akikhez én akarok minden áron odamenni), hanem barátkozok velük, megsimizem őket. Ha idegenek jönnek hozzánk, egy idő után már leszállok anya karjából, és mégis el kezdek én is játszani, sőt néha 1-1 pillanatra még oda is megyek valamelyik vendéghez, de aztán rögtön kérezkedek is anyához, főleg, ha felvesznek. És nagyon szeretek integetni ha elköszönünk valakitől.
És továbbra is nagyon szeretek öltözködni (főleg a mica ruháiba) és táncolni :o)
