Folytatódik a gyors iramú fejlődésem.
Egyre többször és egyre hosszabban állok kapaszkodás nélkül. A hónap végén már olyat is csináltam, hogy lassan leguggoltam és felálltam, két kezemben két játékkal.
Egyre értelmesebb vagyok, anyát mindig meglepem valamivel, sok mindent megértek, és reagálok is.
Ügyesen tapsolok és integetek ha kérik.
A szétpakolás után anyával már szépen össze is pakolok. Vagy én adogatok neki, vagy ő nekem, de van amikor annélkül is összepakolok. Persze aztán rögtön pakolnék megint szét :o)
Egyre többet csibészkedek. Szeretem azt csinálni, amit nem szabad, még kacagok is mellé nagy csibészen. Egyik ilyen kedvenc csínyetevésem a lépcsőn felmászás. Ha nem vennének észre, hangoskodok, szólítgatom a családot a magam módján :o) A szekrényt is szeretem kipakolni, és papírt is szeretek enni. Ezt kérem-re se akarom odaadni, eldugom, elfordulok, menekülök, hogy el ne vegyék tőlem. Amikor rosszat teszek, mindig figyelem, hogy látják-e, s közben vigyorgok nagyokat :o)
Akaratom is egyre erősebb, nagyon tudok vörös fejjel jó erősen morogni, ha valami nem tetszik (pl. ha anyára mászik egy másik gyerek, vagy ha valamit nem engednek, amit én nagyon szeretnék, stb). Tudok rendesen kiabálni, hisztizni :o) Dehát a Harcsa Viktória testvére vagyok :o))
Egyre többet bohóckodunk micával, már én is egyre többször kezdeményezek. Pl. odamegyek hozzá, és bekukucskálok az arcába, aztán mikor visszakukucskál, elfutok/elbújok, kacarászok nagyokat. Anyának szeretek "segíteni", amikor sikálja a mica fogait. De azt egyáltalán nem szeretem, amikor az én fogaimat sikálja!
Enni is leginkább saját magam szeretek. De el kezdtem másokat is etetni, néha ez jobb móka, mint magamat etetni... És néha mondom, hogy "amm" (= hamm).
A szám is megeredt, sokat dumálok, és folyton azt mondogatom, hogy "annnyaaaaa" (ezt egy idő után már nem mondogattam tovább).
Az éjszakák pedig picit javultak, de még mindig hullámzó az alvásom.
