Ebben a hónapban felgyorsult az értelmi fejlődésem.
Már mindent megértek, kommunikálok, reagálok.
A formákat már nem csak kiszedni akarom mindenáron a formabedobóból, hanem kis segítséggel már bele is dobom.
A tapsi-tapsi mondókára rögtön tapsolok, s néha a zenére is szoktam.
A kocsiban nagy az öröm, amikor elindul a gyerekzene, tapsolok, lógatom a lábaimat, felkurjantok és nagyokat mosolygok. Már kezdem jobban bírni az utazást.
Az akaratom is sokat erősödött: már nem csak nagy hangot adok annak, ha valami nem tetszik, hanem oda is kapok (megütöm, megcsípem anyát).
Gagyogás közben már olyan a hanglejtésem, mintha beszélgetnék a tárgyakhoz. Ha könyvet nézegetek, akkor mutogatom benne a képeket és dumálok is, mintha olvasnám. Sokat mondogatom, hogy "te", "mammmamm", "tizizi", de a legtöbbször ezt: "annyaaaa".
A hónap közepén tettem 2-3 lépést kapaszkodó nélkül!
