A 7. hónap is gyorsan elsuhant; megszínesítettük egy kis költözéssel :o)
A 7. hónap fejleményei:
Nagyon örülök, amikor anya öltöztet, és mondja, hogy megyünk a micáért az oviba. Amikor pedig odaérünk és találkozunk micával, nagyokat visongok neki :o)
Amikor anya puszilgat, én is megpuszilgatom őt (mintha meg akarnám harapni, hirtelen nekiugrok és rácuppanok az arcára, nyakára, vállára, karjára, ahol érem).
Egyre kevesebbet vagyok csendben ha letesznek, és egyre erősebben és hangosabban bömbölök egész addig, amíg fel nem vesznek. A hátrafeszítésnek is nagy mestere lettem. És a szeparációs szorongás is felütötte az orrát, rájöttem, hogy anya és én külön egyének vagyunk, s néha bizony el-el tűnik egy-egy örökkévalóságnak tűnő pillanatra. Persze ennek is becsületesen hangot adok.
A fogak továbbra is csak várólistások, úgy mint a hasra átfordulás és kúszás is. Pedig anyával már körbehempergőzzük a nappalit. Azért már egyre jobban mozgok, amikor akarok. Pl. anya lábán háton fekve hatalmasakat tudok ugrani oldalra, kitekeredni ha valami érdekel valahol. Szopizás közben is fel szoktam nyomni magam ülőhelyzetbe, és pár mp-ig úgy tartom magam. A hónap végefele pedig pelenkázás közben majdnem hasra fordultam (csak nem volt elég helyem hozzá). De egyébként nem igazán érdekel a dolog.
Viszont a tengelyem körül el kezdtem fordulni, akár 180 fokban is el szoktam fordulni. Háton fekvéskor hiszti közben pedig hátrafele rugdalom magam.
Kedvenc játékom a kukucskálós játék, és nagyon szeretem az ücsörgést is.
Képek és videók később.
