Suhannak a hónapok... :o) Íme egy kis beszámoló a 36 és 37 hónapról...
Gyerekszájak:
"Én komás rétest kérek!" - mákos rétest
Főtt húst ettünk: "Én olyan pöttyöset kérek!" - a bőrét (a húst még mindig nem eszem meg akármilyen formában)
Edi nénje inni töltött. Ernő papa nem azt mondta, hogy nem kér semmit, hanem, hogy ő majd hoz magának valamit. Edi nénje zokon vette ezt, én pedig kioktattam Ernő papát (már másodszor), hogy azt kell mondani, hogy "Nem kérek semmit, köszönöm!" Jó nagy nevetés követte :o))
Bölcsiből sajnos sok butaságot hazahoztam... Az utóbbi időben egyre több a "nem szeretlek!!!", "nem vagyok a barátod!!!", "buta vagy!!!", és sajnos mostmár a "hülye!!" is, és mindenkinek kiabálom, ha olyat csinálnak ami nekem nem tetszik (nem csak ha csúnyán viselkednek, hanem akkor is, ha valamit nem akarnak nekem megengedni, vagy nem akarják azt csinálni, amit én szeretnék velük). Egyedül anya a kivétel, bár párszor már neki is mondtam, hogy "nem vagyok a barátod!!", de aztán rögtön kijavitottam magam: "de vagyok a barátod!" - az ovi kezdéssel szerencsére megritkultak ezek a kijelentések, bár biztos jönnek majd cifrábbak is...
Megvolt az első rémálmom is, legalábbis amit el tudtam mesélni anyáéknak. Egyik éjjel belázasodtam, és még éjfél előtt sikítva keltem. Reszkettem, és toporzékolva ordítottam. Azt álmodtam, hogy valami fekete sár folyt be az ágyamba és a párnámból vér folyt. Anyának sejtelme sincs, hogy honnan jöhetett ilyen álom, mindenesetre nagyon nehezen tudott megnyugtatni, de mégis sikerült, bár lámpafény mellett és hosszas simogatás után, de egyedül visszaaludnom a saját ágyamban. A láz 2.5 napig tartott, tünet nélkül, aztán ahogy jött, úgy el is múlt, Így éppen sikerült megünnepelni a szülinapomat...
A 3. szülinapom óta a rácsok is lekerültek az ágyamról, igy igazi nagy lányos ágyam lett, ahol egyedül közlekedek, s nem kell anyának pocakkal emelgetnie. Néha csak úgy szó nélkül megjelenek reggel 6kor anyáék ágyában, de eddig még nem nehezitette meg az elalvást, és éjjel se járkáltam még át anyáékhoz. Reméljük, ez így is marad.
Anya pocakja egyre csak nő. Néha szolidarizálok vele, és én is beteszem a babámat vagy valamelyik plüss állatkámat a pólóm alá, és mutatom anyának, hogy "itt van a kistesód", vagy mondom, hogy "nem tudok hajolgatni, mert nagy a pocakom", aztán egyszer csak kiveszem onnan, és mutatom anyának, hogy "Megszületett a kistesód, nézd milyen picike! Vigyázni kell rá, mert még nagyon picike. Csak én vehetem fel."
A bölcsiben csokis palacsinta volt ebédre. Apa kíváncsian érdeklődött..
Apa: És mi volt ma az ebéd?
Én: Dinnye és mellé csoki!
Apa: És milyen csoki volt?
Én: Majd ha ilyen picurka leszel, és uzsonnázol, te is kapsz, és majd akkor megtudod, jó?
Apa: Jó.
Én: Na akkor ezt megbeszéltük!
A kék lett a kedvenc színem. Mindenből kéket szeretnék. Kék cipőt akartam venni az oviba is udvari váltó cipőnek (tűvé is tettem az egész boltot érte), de sajnos nem találtunk lányosat. Kék kocsit is szeretnék ha majd nagy leszek, de addig is megmondtam apának, hogy "A következő kocsink kék legyen, de ne sötétkék!", és ha majd átköltözünk az új házunkba (mert már az is van nekünk kis kerttel, hurrá :o)), ott is kék legyen a szobám! Amikor a logicoval játszunk, ott is a kék korong az első helyre kerül vissza, és színezni is a kékkel szeretek a legjobban. Anya meg hozott a boltból egy kék és egy fehér lufit. Rögtön lecsaptam a kékre, a fehér meg ott árválkodik azóta is. És ha egymás mellett van valami világos kék és sötét kék, elmondom, hogy a világos kék a kedvencem, a sötétkék nem kedvencem :o)
Fotók erről a két hónapról:
Kacsintós :o)
Kiraktam apát pötyiből :o)
Míg egyesek a napot lopják...
... mások serénykednek!
Egy kis szokásos játszóterezés:
Nyámmmmm :o)
Mese apával
Kuckó
Reni keresztanyuéktól trambulint kaptam szülinapomra, amit a lakásban hely hiányában nem tudtunk felállítani, de elvittük Szigetvárra, és ott jó nagyokat ugráltam benne. Sőt másokat is becsalogattam, aztán nem könyörültem rajtuk :o) Még a mesét is itt olvastuk:
A segítség :o)
Leszedtem a legnagyobb paradicsomot a kertben :o)
Borzos Kata és a Pöttyös Katica :o)
Kidíszítettem az udvart! (Napocska, felhő, eső, és két ember)
Videók:
Pelenkázás
Halandzsázós és valódi mesélés vakarózással díszítve a nyári izzadós kánikulában:
