Egy március végi hétvégén végre meglátogattuk Dávidkáékat! Nagyon vártam már, egész héten ezt emlegettem.
Dávidkával jó nagyokat hancúroztunk, bár a játékok és a laptopon való mesenézés felett már akadtak nézeteltérések :o) Botitól pedig teljesen el voltam varázsolva, és szokásomhoz híven, folyton anyáskodni akartam felette. De sajnos csak anya tarthatta, és én csak úgy játszahattam vele. Sokat simogattam a lábát (néha nem csak a lábát), mosolyogtam neki, hosszasan néztem elvarázsolt tekintettel, aztán kicsit játszottam is vele, finoman megcsikiztem, s énekelgettem is neki, sőt még meg is patkoltam. Néha szóltam anyának, hogy nem tetszik, hogy fogja Botit, megkértem, hogy tegye le, s velem is lovacskázzon, meg minden egyebet csináljon meg velem is, amit Botival csinált. Mindig ott lógtam körülötte, néztem, ahogy pelenkázzák, s nagyon szerettem volna én is csinálni.
Sajnos nagyon gyorsan elszaladt a hétvége, de nagyon várjuk őket is Budapestre!
Videók és fotók a közös mókákról:
Megérkeztünk, hurrá!
Este 10 órás ugri-bugri :o)
Másnap folytatódik a játék:
Kihalászó brigád
Kereszttesók vagyunk!
Itt a labda, hol a labda
A vigyorik bujócskáznak :o)
Aztán egy kis buszozás...
... biciklizés...
... torna...
... főzés...
... és evés!
Aztán alvás után újra játék és móka:
Amíg a fiúk lustálkodnak...
Addig én keményen dolgozok!
Tűzszünet: konfliktuskezelés (ahol egynél több kisgyerek van, ott bizony konfliktus is akad :o))
Kis tornászok (gyorsan túllépünk a nehézségeken)
Nem csak én vagyok odáig Botiért, hanem ő is értem :o)
Fürdés közben sem maradhat abba a közös játék!
És a reggelt is együtt indítjuk :o)
Hancúrozásban verhetetlenek vagyunk!
Na mi van?
Még mindig nagy a szerelem :o)
Csajok :o)
Kukucs :o)
Hihihi :o)
És végül mégis megfoghattam, hurrá!! :o)
