A 31. hónap nem túl sok jót tartogatott, túl vagyunk néhány irdatlanul nehéz héten, de a hónap végére azért kicsit visszacsendesedtem szerencsére...
Ahhoz képest, hogy már eszeveszett régóta tépászom anyáék idegeit, és anya várta, hogy most a fél éves fordulón jobbra fordul a helyzet (minden fél éves fordulónal jelentős változást produkáltam eddig), nem fordult jobbra, csak még rosszabbra. Így azóta folyamatosan megy az égzengető hiszti, amitől mindenki kiborul és mindenki csúnyán viselkedik :o( A hatástalan szép szavak és észérvek után jön a kiabálás, veszekedés, szobába küldés, erőszakkal mossák meg a kezem ha én nem akarok kezet mosni, stb. Közben nagyon szenvedünk. Anyánál teljesen betelt a pohár, és elhatározta, hogy bevezet néhány szigorú szabályt. Ha nem eszek, amíg ők esznek, akkor éhen maradok, és hiába mondom hajnali 4kor, hogy éhes vagyok, legközelebb csak reggelizni lehet. Nincs még egy utolsó mese vagy akármi fürdés közben, ha előtte elhúztam az időt, és nem akartam menni fürdeni, És ha csúnyán viselkedek, nincsenek kompromisszumok se. Ha kiborítom, akkor ő is csúnyán viselkedik velem, és bizony mindig sírás a vége :o(
Amióta 2 és fél éves lettem, így néznek ki a napjaink:
- A bölcsiben nem vagyok hajlandó kijönni a csoportból, ha megjöttek értem, nem akarok pisilni és felöltözni, csak szaladgálok mindenfele, sokszor vissza a csoportba is (se anya, se a gondozónénik nem tudnak rábeszélni, hogy öltözzek és menjek haza).
- A bölcsi udvaráról se akarok kimenni. 99%-ban úgy jövünk el, hogy anya elindul, kimegy a kapun, és akkor nagy nehezen mégis utána megyek.
- Aztán hazafele is mindenfélét kitalálok, pl. egyedül akarok átmenni az úton, vagy teljesen másik irányba szeretnék menni, és semmiképp se szeretem, ha anya megfogja a kezem, ha meg nagy nehezen hazaérünk, nem akarok bemenni a házba, elszaladok másik bejárathoz, cica után, koszos leveleket szedni, vagy be a "kertbe" megetetni a "nyuszit", és így tovább - vagy úgy érünk haza, hogy anya elköszön és bemegy a lépcsőházba, vagy úgy, hogy minden erőmmel visítok és rugdosok-csapkodok anya hóna alatt.
- Hazaérve üvöltök tovább, mert nem akarok bemenni az ajtón, nem akarok pisilni, nem akarok kezet mosni (s a kézmosásból mindig ekkora perpatvart csinálok), nem akarok átöltözni, stb. De anya itt már legalább betehet a szobámba amíg lenyugszok, és "kikapcsolja" (vagy legalábbis letekeri) a halló- és látó készülékét, itt már hisztizhetek földön fekve, és el is futhatok.
- Aztán jön a hiszti a vacsoránál, mert nem akarok enni, mert felteszem a lábamat az asztalra meg elrugom az asztalt, és hintázok (csak hogy a szüleimet bosszantsam - néha még gonoszul mosolygok is hozzá). A terítőt anya már mérgében eltette, addig húztam le az asztalról a földre.
- Vacsora után jön a hiszti a fürdés miatt, mert még nem akarok fürdeni menni (nagyon szeretem húzni az időt), nem akarok pisilni, levetkőzni, fürdeni. De aztán meg nem akarok kiszállni se, így anya visítósan, rugkapálósan emel ki a kádból, közben meg ordítom, hogy "ne törölközz meg!!! nem akarom!!!", és csapkodom ahogy tudom. Közben azt is kitalálom, hogy éhes vagyok, mert ugye vacsora helyett csak bohóckodtam, így van még egy okom a visításra.
- Egy nehézkes fogmosás után, ami közben apa Bogyó és Babócát olvas nekem (fürdés közben is mesét olvas anya), megint megy a hiszti, hogy még akarom ezt meg azt meg amazt a mesét is, és nem tetszik, hogy csak "holnap", úgyhogy megint toporzékolva visítok és csapkodok.
- Aztán alvás! Itt még egész jól megy a dolog, majd meglátjuk meddig kímélem a szüleim...
- Reggel pedig ritkán kelek jókedvűen, általában megy a hiszti, hogy nem akarok felkelni, nem akarok öltözni, nem akarok megválni a cumimtól. De azért este tudom húzni az időt...
Na de azért tudok ügyesen rajzolni fejet szemekkel, orral, szájjal. Úgyanígy napocskát is.
Tudok ügyesen mesélni. A Bogyó és Babóca invázió tart még, sőt most le is körözte az Anna Petit és a Boribont. Már lassan kivűlről tudom őket, amikor anya meséli nekem, és is beszállok a mesélésbe. És napközben is sokszor idézek belőlük csak úgy a semmiből. Hétvégén pedig nézhetem is őket amikor felkelek.
Tudok ügyesen anyáskodni a babám és plüss állataim felett.
Tudok ügyesen öltözni (de kezet mosni miért nem?).
Anyának továbbra is szeretek segíteni a takarításban, főzésben, bár ott is sok a hiszti, mert mindent egyedül szeretnék csinálni, és bizony sok minden van, amit még nem szabad, de én ezt nem akarom elfogadni :o(
És persze nagyon tudok rafinált lenni! Addig kerülgetem a forró kását minden irányból, míg elérem amit akarok. S ha rájönnek és nem engedik, akkor megint jön az égzengés.
Erre a sok hisztire jött egy újabb nagyobb betegség is, a csúnya köhögés. Aludni se bírtam miatta pár napig. A bölcsiben csak 4-5-en voltunk a 12-ből. S aztán én is otthon maradtam pár napig. De még anya is jól elkapta tőlem! Arról nem is beszélve, hogy lemaradtam a bölcsis farsangról emiatt :o(
És "minden jó ha a vége jó" alapon néhány aranyos Vikiszáj a 31. hónapból:
"Apa kedves, kérem azt." -általában rám kell szólni, hogy szépen kérjek dolgokat, de most megmutattam, hogy tudom én azt magamtól is :o))
Óvatosan letettem a sütibabát és a nyuszit a székre, és megmondtam nekik, hogy "most nem tudok veletek foglalkozni, mert dolgoznom kell". Aztán kis idő után visszamentem hozzájuk, és közöltem, hogy "mostmár itt vagyok".
Hiszti közben: "Nem tudok bocsánatot kérni, mert kicsi a szám!"
A "ti" helyett "tik"-et szoktam mondani: "Tik is gyertek vásárolni."
Cipőhúzás közben kiszaladt egy puki.
Apa: Mi volt ez?
Én: Ez most nem érdekel.
Apa: Mi nem érdekel?
Én: Most nem érdekel, mert húznom kell a cipőmet.
Mikor felhúztam a cipőmet, akkor mondtam apának: Ez puki volt, mert én szoktam pukizni.
Egyik hétvégén reggel, szokás szerint korábban keltem, mint anyáék szerették volna, így átvittek az ágyukba, hogy még kicsit lustálkodjanak. Én már nagyon fel akartam kelni, és menni a kanapéra Bogyó és Babócát nézni (újabban hétvégén reggel ez lett a program, Bogyó és Babóca lett az első mese, amit nézek, na meg a Gyerekdalok és mondókák). Apa megkérdezte, hogy milyen számokat látok az órán? Én meg mondtam, hogy "Fel kell kelni és menni kell a kanapéra, nézni Bogyó és Babócát. Azt mutatják a számok az órán!"
Vasárnap este fürdéskor:
Én: "Hajolj le, hogy megfoghassam a fejedet." Anya lehajolt. Megfogtam az arcát és ezt mondtam neki: "Figyelj rám! Figyelj rám! Figyelj rám! Te most teletöltöd a kádat vízzel. Majd kiöntöd. És utána belemegyek a kádba."
Anya (nem igazán értette, hogy mit akarok ezzel): "De hiszen nincs is víz a kádban."
Én: "Figyelj rám!" - gondolkodtam egy kicsit - "Akkor töltsd tele a kádat vízzel és belemegyek."
A bácsikat (Kolompos) hallgattuk, de pisilni kellett. Mire visszaértem, már vége lett a kedvenc dalomnak. Apának magyaráztam: "Én hallgattam, de el kellett mennem, és siettem vissza, és siettem vissza, de már nem énekelnek a bácsik."
Szombat reggel természetesen jó korán keltem. Kimentünk a Városligetbe. Kacsákat etettünk, játszótereztünk, sétáltunk. Hazafele a kocsiban nagyon utolért az álom: "Olyan fáradtnak érzem magam."
Vacsora közben bohóckodtam, nem ettem. Elküldtek az asztaltól. Én meg közöltem, hogy "szomorú vagyok". "Miért vagy szomorú?" - kérdezték. "Mert nem akartam bemenni" - válaszoltam.
Reggelizünk. Nem akarom megenni az ételt a tányéromról. De ha megeszem, kapok finomságot. Na valahogy kiegyezünk, hogy a kecske is jól lakjon s a káposzta is megmaradjon. Megkapom a finomságot, kukorica!!!! :o) Gergő tata közli, hogy neki is jár, mert ő mindent megevett. De én nem reagálok. Beszélgetnek tovább. Aztán pár perc múlva odanyújtom a kukoricás kanalamat: "Tessék, Gergő tata."
A szabályokat még mindig nagyon jól ismerem - elméletben... :o) Anya és Bibi nénje pizsamában jöttek reggelizni. Meg is jegyeztem rögtön, hogy "hello bello, a konyhába nem lehet kimenni amíg pizsamában vagy!". Apa meg ott állt a mikró előtt, amíg melegítette az ételt: "hello bello, nem állunk a mikró előtt!"
Videók az elmúlt hónapról:
Bukfencek
Az ugrálás mellé a forgás is bejött
Mica ABC
Tánc
Így tornázunk a bölcsiben
Mesét akartam mondani a lustálkodóknak, de aztán inkább elbohóckodtam...
Képek az elmúlt hónapról:
Hétvégi lustálkodás Bogyó és Babócával (meg apával)
Babaszínházban voltunk, és az előadás után nagyot játszottunk:
A labdák voltak a legjobbak :o)
Lefényképezlek, Bibi!
Mica fotós:
A csuszdázás mindig úgy érdekes, ha mindenki ott van
A bölcsiben készültünk a farsangra, de betegség miatt sajnos lemaradtam a buliról :o(
Edi nénjétől kaptam egy csomag cicás bugyit, mind felpróbáltam, egyszerre!
Mica doktornő mindenkit megvizsgál és meggyógyít :o)
Rajzaim:
Fej
Teljes alak
Napocska
