Akkora nagylány lettem ebben a hónapban, hogy már bölcsibe járok!
És emellett szokás szerint sokat fejlődtem is! :o)
Például abban, hogy a hintát ügyesen tudom hajtani benne ülve. Okt. 5-én először, amikor egyedül hajtottam magam, jól felgyorsítottam a hintát. Mondtam is, hogy "jepüjök" :o) Amikor anya lelassította a hintát, én megint jól meghajtottam, hogy ismét repüljek. Azóta ismét a hinta a kedvencem a játszón, más már nem igen érdekel. Hosszú percekig hintázok, majd kerülök egyet, és ismét hintázok, és ezt akár 5 alkalommal is.
Elkezdtem megszámolni is dolgokat, és teljesen helyesen csinálom. Szoktam este a kocsiból a lámpákat is számolni, meg ezt-azt itthon is, de múltkor pl. a bölcsiből hazafele megszámoltam a csatorna tetőket, és csak akkor számoltam, amikor ráléptem egyre, és amikor nem volt már több, kijelentettem, hogy 4 volt belőle!
Természetesen a beszédem is ügyesedett, bár a bölcsiben eltanultam a halandzsázást és a nem tiszta beszédet :o( De azért igenis sokat ügyesedtem! Frappáns válaszaim vannak, és néha olyanokat mondok, hogy anya csak néz nagyokat, hogy mikor tanultam meg ilyen értelmesen beszélni, és honnan szedek ilyen dolgokat, amiket mondok.
Íme tehát néhány Vikiszáj:
- Vacsora közben: "Apa, finom! Egyéé!"
- Szintén evés közben: "Finom, ugye?"
- Szintén evés közben: "Anya/apa/mama, ne bojóckodj, egyéé ügyesen!"
- "Úgy játom, mica nem eszi meg!" - amikor jól laktam már
- Hinta hajtása közben: "Ne ájj oda, meet megüt a hinta!"
- Ha becsípődik az ujjam vagy a hajam, azt szoktam mondani, hogy "becsipett az ujjam/ajam (= hajam)".
- "Szinü kutyus" - a rózsaszín kutyusom, aki mindenhova elkísér mióta bölcsis lettem
- "Anya, ne húzd össze a fejedet!" - Homlok ráncolásra
- "Apa ne itt menjéé, met jön a vijjamos!" - amikor az utcaból kifordulva átmegyünk kocsival a villamos síneken
- "Apa ájj meg, meet itt jakunk!" - mondtam neki, amikor hazafele tartottunk a kocsival, mert úgy tűnt, mintha apa nem akarna lassítani és bekanyarodni az utcánkba.
- "Szeintem a kockákkal jáccunk, jó?" - a kockákkal akartam játszani
- "Szeetnék feemenni oda a tetője." - mutattam az üzletsor tetejére
"Nem tudunk oda felmenni, szívem." - mondta anya
"Nincs jépcső. Ha hoznak a bácsik jépcsőt, majd feemegyünk!" - kontráztam - Kenyeret akartunk venni, de az üzlet zárva volt, pedig nyitvatartási időben mentünk.
"Hát ez miért van zárva?" - kérdezte anya
"Azét hogy ne menjünk be." - mondtam én - "Anya takajózz be!" - kiáltottam a kiságyból
"Szeretnél betakarózni?" - kérdezte anya
"Igen." - válaszoltam - "Jokobós [ropogós] a kaki/út" = Kemény a kaki/rázós az út
- Bölcsiből sétáltunk hazafele. Hoztam a nyuszimat is, és közben levelet szedtem. Így tele lett mindkét kezem. De a levelet áttettem a nyuszis kezembe, és ezt mondtam anyának: "Mosmá van üjes kezem, anya, megfoghatod!"
- Fektetéskor mindig húzom az időt mindennel. Pisilni kell, kakilni kell, fújjuk ki az orromat, szeretném a babát, a kutyát, a másik kutyát, "mind az összes ejefántot", és így tovább. Egyik nap, amikor kimentünk kakilni, a szobába visszafele mondtam, hogy "Többet egy angot se akajok ajjani" :o)
Igenám, de mindemellett megjelent a félelem is az életemben. Vagyis hát eddig is ott lapult valahol mélyen, és az utóbbi időben már mondogattam néha néha, hogy félek valamitől, de most napról napra egyre nagyobb mértéket ölt. Nagyon sok mindentől félek, amitől soha, és még jobban attól, amitől már eddig is féltem egy picikét. Nagyon gyakran mondom, hogy "megijedek/megijettem tője", "féjek tője". Félek Edi nénje wc lehúzójától és mosógépétől (ami ugyanolyan, mint a mienk), Vera mamáék fürdőkádjában levő dugótól ("nem akajok bejeesni!"), esti elalváskor a kilincs rugójának és a víz csobogásának hangjától, a mérlegtől, természetesen a hangos hangoktól is (pl. fúrás, kopácsolás), amiktől mindig is féltem, a kerítés mellett ácsorgó kutyáktól (pedig az utcán mindig meg akarom símogatni őket), az orrspraytől, az overalltól, amit a börzén kellett felpróbálni, és még rengeteg sok mindentől. Csíkban mikor Gergő tatát meglátogattuk a munkahelyén, és bejött egyik kolleganője az irodába, tőle is nagyon megijedtem, és mondtam, hogy "nem kejj meggyógyítani!", és másnap is hadakoztam, hogy ne menjünk Gergő tata munkahelyére. Szóval ilyen félős kislány lettem.
A nappali alvást egyre többször hagynám ki (itthon), sokszor mondom, hogy nem akarok alukalni, vagy egy kis csend szünet után kijelentem, hogy nagyot alukáltam, s mostmár szeretnék kiszállni. Azért legtöbbször sikerült eddig anyáéknak rávenni az alvásra, de néha megtörténik, hogy a legnagyobb kitartásuk mellett se jön össze.
Dúl a varázslós korszak, ahogy Vera mama nevezte. Pl. amikor bevásárlósat játszok, kimegyek a konyhába, és a földről vagy asztalról leveszek egy semmit, és viszem a kezemben, aztán mutatom anyának, hogy joghurtot, tejcsit, kenyeret, stb. vettem. Vagy amikor főzőcskézek, akkor is a hozzávalókat a földről, asztalról, két lépéssel odébbről szerzem, és teszem bele a fazékba, tányérba, stb. A vízből is szoktam varázsolni, ezt már nyáron is csináltam fürdés közben, husit, reggelit, ebédet, vacsorát adok belőle anyának. És már tevékenységeket is szoktam így csinálni, ilyenkor hangot is adok ki a levegőben végzett mozdulatokhoz (hajat vágok, hajat szárítok, vagy jegyet tépek, hogy tudjak fizetni vele a néninek a tapétáért, stb).
És gyakran játszok szerepjátékot is. Én vagyok Rita, vagy Jonatán, vagy Levente, vagy elefánt, stb, és akkor utánzom őket, vagy csinálok valami érdekeset.
Képek:
Így szoktam aludni mostanában
"Most itt ajukájok, apa, takajózz be!"
Délutáni séta a Kopaszin
Edi nénje is velünk tartott
Sokat vártam, hogy végre lecsaphassak az üres hintára (addig nem mehettünk tovább, amíg nem hintáztam!)
Nnnna?!
"És akkó most feebojúú" :o)
"És akkó ez jessz a tempjomtojony!"
N és V betűk - én rajzoltam magamtól :o)
Elefánttal kitakarítottuk a szobámat
Videók:
Edi nénjével beszélgettem
Szeretek apával elbújni a pokróc alá
Apa keljél fel, mert gyalogolunk! (sétálunk, és bicikli nélkül szeretnék menni)
Ének játék közben
Meglátogattak Csöre mamáék:
