Kis lurkók naplója

Ismét elsuhant két hónap, pedig még most ünnepeltük a szülinapomat.

Ezalatt nagyon rákaptam a mesekönyvekre, Boribon a legnagyobb kedvenc, de nagyon szeretem a Kockásfülüt is, a Julcsi beteg-et, és a Csendikét, amit már magam is el tudok mesélni (kis segítséggel a két Boribon mesét is). Nem tudok betelni velük, és már nem csak végiglapozom gyorsan, hanem szeretem meghallgatni és követni a mesét.

Íme az első mese tőlem (elnézést a nem túl választékos háttér miatt ;o)):

Gyakran használok szavakat, amiket felcsippentek anyáéktól, mint pl: inkább, szerintem, azért, látod, tudod, pedig, páne (pláne) - ez utóbbi a legújabb és legfelkapottabb.

Egyre több a visítós, szó szerint fülsüketítő, hosszú időtartamú hiszti (eddig kissé lájtosabbak voltak...). Ilyenkor gyakran babusgatásra vágyok ("Anyaaaaaa, fogd meg a kezemeeeet!", "Anyaaaaaaa, ölelj meeeeg!", "Anyaaaaa, simizz meeeeg!"), de közben azért szeretném elérni, hogy teljesüljön a vágyam is, ami miatt a hisztiroham kitört... Ha kitör a hiszti, sokszor a szobámba küldenek, mert "kint nem lehet így viselkedni", s ha befejeztem kijöhetek. Van mikor működik, de sokszor kiszaladgálok, na meg még hangosabbra veszem a hangerőt. Aztán ha befejeztem, akkor kijövök, és közlöm, hogy "kész, nem csíjok má". Kifújjuk az orromat, kapok egy  ölelést/simit, és megy minden tovább. Máskor meg levágom magam a földre, mert nem akarom teljesíteni anya kérését (pl. kezet mosni wc után, menni fürdeni, fogat mosni, stb) és anya elmegy, majd ha befejeztem, akkor ismét szólok, vagy nem is hagyom elmenni, mert a lábába kapaszkodok, és szorosan ölelem.

A barátkozás még mindig nem megy tökéletesen, néha kedvesen játszok más gyerekekkel, megsimizem őket, megpuszilom, stb, máskor meg kissé erőszakos vagyok. Van még hova fejlődni, az biztos... De az is biztos, hogy továbbra is nagyon szeretem a gyerekeket, és gátlások nélkül barátkozok és kezdeményezek, és ha valakik együtt játszanak, mindent megteszek, hogy bekapcsolódhassak én is.

Ismerem a szabályokat, mindig minden helyzetben tudom, hogy hogyan kellene viselkedni, el is mondom néha előtte ("a bótban ügyesen kell vicsekedni"), néha meg utána, amikor a rossz viselkedésnek mindig hiszti a vége, aztán anya megkérdezi, hogy tudom-e mi volt a baj ("mica szajadgát/kijabáát/fejjökte a babát, stb, pedig nem kejjet vóna"). Szóval ismerek minden szabályt, de a betartásukkal mindig gondban vagyok...
S amikor anya egy esemény előtt/után elmondja, hogy hogyan kell/kellett volna viselkedni, mindig számtalanszor megismételtetem vele. Egyik kedvencem a "ződ jesz a jámpa". Ezt hetek óta kérem, hogy újra és újra elmesélje nekem. Ha anya valamit kihagyna belőle, én kiegészítem!

Zene: Eddig a kocsiban mindig a gyerekeket (zeneovi) hallgattuk, de mostmár rákattantam a bácsikra (Kolompos), szeretem ahogy hegedűlnek, úgyhogy ha beülünk a kocsiba, mindig a bácsikat követelem, tőlük is néhány dalt főként, akár többször is egymásután! A Mihály napi búcsúra el is jöttek koncertezni, igaz aznap kihagytam az alvást, a koncert pedig sajnos este volt, így 8 órakor kidőltem, és gyorsan hazamentunk. Útközben néhányszor visszafordultam, hogy menjünk vissza a koncertre, és amíg ott voltunk, én az első sorokban tomboltam a többi gyerekkel, és még a "színes padra" is fel szerettem volna menni, amikor bevállalós gyerekeket kerestek, de sajnos nem esett rám a választásuk. De anya megígérte, hogy megyünk mi még Kolompos koncertre, és akkor majd egyszer felmehetek én is!

Néhány Vikiszáj:

Egyik nap vacsora közben játszottam a babámmal. Olyanokat mondogattam, mint "Álmos a baba, megdöjzsöli a cemét, gyeje aludni baba, itt a cumikád - és a kezébe adtam, csukd be a cemed baba, aludjal baba, má alszik a baba".

Hiszti közben: folyt az orrom, anya tartotta a zsebkendőt, én meg mondtam neki, hogy "nem kell, csíjok még!!!"

Meguzsonnáztam, és odatartottam anyának az üres tányéromat: "anya jépciecs mocsogasd ee!"

Esti fürdés előtti pisilésre próbált anya rávenni: "Gyere hamar, mert nekem is kell pisilni!" Én: "Tajcsad kicsit, anya!", és szaladtam is be gyorsan előtte.

Beszélgettünk Bibi nénjével skype-on, és küldött nekem puszit. Én meg: "Mica kűd vissza pucit", és küldtem egy puszit.

Pakolgattam mindenfélét, és közben mondtam: "Ez apa ajándékja, ez mica ajándékja, ez apáé és anyáé. Mindenkinek van bódog cüinapja!"

Elvettem a füzetet, és ezt mondtam: "Kifizetjük a pénctájnál a néninek."

Ernő papa szülinapján az ünnepi ebéd után Edi nénje kivett egy tálcát a szekrényből, amire én rögtön "Na, mit kapok most?"-al kontráztam :o)) És mit kaptam? Hát persze, hogy tortát!

Piszkáltam a cicimet, és közben: "Picike cicim. Még nem nőtt meg." És megtudtam, hogyha néni leszek, majd nekem is megnő :o)

"Szejetném a szives cejuzát!" - színes ceruzát kértem anyától

Sokszor szoktam dalolva beszélni; valamelyik ének dallamán mondok el dolgokat (pl. "hol van a tányér" az "Érik a szőlő" dallamára). De olyat is szoktam, hogy "anyát énekelem", és akkor valamelyik ének dallamára éneklem az "anya" (vagy más) szót.

Folyton azt hajtogatom, hogy "Mica nagy!" Aztán amikor azt a választ kapom, hogy igen, már nagy vagyok, akkor gyorsan rávágom, hogy "Akkó kap kést!"

Evés közben gyakran szoktam rendezgetni az ételt a tányéromon, és mondom, hogy "be van záva az ajtó". De nem csak a tányérban szoktam bezárni az ajtót, hanem úgy is, hogy elbújok anya lábai és a konyhaszekrény közé, vagy a székekkel bezárom magam, stb stb.

Képek:

Vödrös zuhany

Fincsi-fincsi kukorica!

Ebből se maradhattam ki!

Buborék mamának :o)

Buborék neked :o)

Megérkezett Vera mama!

Szoktam vásárolni a piacon: kenyeret, tejcsit, joghurtot, gyümölcsöt és mindenféle finomságot. Most is épp onnan jövök, joghurtot vettem :o)

Ne fogjad, majd én tartom!!!!

Vigyorik :o))

Kockásfülű először, másodszor, harmadszor...

Hová bújt ez az Edi nénje??

Silvi bácsi tetszett nekem :o)

Na meg Andrejko is :o)

Videók:

Buborékfujás

Babázok

Na, ezt komolyabban is tudom, dehát kamerázás közben sosem az igazi