Kis lurkók naplója

Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers

Linkblog

24 hónap

2012.08.15. 19:05 - csikilany

Címkék: hónap baba csík

Miután kibuliztuk magunkat az esküvőn és megünnepeltük apa szülinapját és Edi nénje diplomaosztóját, itthagytuk őket, és elmentünk Csíkba mamával és tatával. Így a második szülinap előtti hónapot jórészt Csíkban töltöttem.

Igazából a kánikula elől akartunk elmenekülni, de az időjárás jól megtréfált minket, és a nagy kánikula végetért ahogy mi elmentünk, majd visszatért amikor visszajöttünk. 

Csíkban szokás szerint pörögtek a napjaink, sok mindenkivel találkoztunk, sok gyerekkel barátkoztunk, és csak úgy fürödtem mama és tata kényeztetéseiben.

Meg is táltosodtam rendesen, bár ez a Csíkba érkezés első napján megtörtént már, s azóta is kezelhetetlen komisz csibész lettem! Már itthon is rámcsodálkoznak a játszótéren, nem is ismernek már rám... Ennek eredményeképpen elég hangosan telnek a napjaink, és bár eddig anyának megváltás volt kimozdulni a lakásból, mert máshol nem igazán csibészkedtem, csak otthon, mostmár fordult a kocka, és jóval nehezebb dolga van velem az ajtón kivűl (bár azon belül se lett jobb, mint eddig volt).

A gyaloglás, motorozás katasztrófába torkollt minden alkalommal. Mindig arra mentem amerre én akartam, és olyan iramban, ahogy én akartam, legyen ez szélsebességű vagy percekig álldogálós és bámészkodós, "anyát se látom se hallom" állapotban. Ha leindultam a dombon, anya sehogy se bírt utolérni, én meg hát miért is hallottam volna meg a "lassabban!!!", "várj meg!", "mindig anya mellett", "micaaaaaa!!!" kétségbeesett kiálltásokat?? Úgyhogy mindenki nézte, hogy hol vannak a szüleim, kirobogok-e a kocsi elé az útra, mi fog történni most.

Amikor meg gyerekek között voltam, anyának rendesen résen kellett lennie, mert az eddig aranyosan, kedvesen baratkozós micából valami kis ördög bújt elő, aki bár először aranyosan közeledett a gyerekekhez, mégis legtöbbször baj lett a vége. Vagy túl szorosan öleltem a gyerekek nyakát, vagy meglöktem őket, vagy dúrván elvettem a játékát. Rendezgettem a barátnőimet, mint a játékbabákat, és persze az nem érdekelt, hogy nekik tetszik-e ez vagy sem, és esetleg akarják-e azt, amit én.  Aztán persze még mindig (és talán még jobban) féltem azt ami az enyém, s azt is ami a másé, de megtetszik nekem. Nem akarom odaadni. Esetleg hosszas lelkizés után megszánom az illetőt (legtöbbször akkorra ő már rég elfelejtette, hogy el akarta venni tőlem), és akkor világgá kürtölöm boldogan a tettem, hogy begyűjtsem a dícséreteket.

Szóval mindenről NAGYON határozott elképzeléseim lettek, és nem hallgattam senkire, aki nem azt akarta, amit én. A szép szó is, a rászólás is, a szigor is, a tettek is leperegnek rólam, jobban, mint eddig (nem is gondolta anya, hogy lehet ezt még fokozni), de persze amikor megakadályozzák, hogy azt tegyem amit szeretnék, akkor az egész város hallgathatja a hangomat, és hát hangom az mindig is volt!

Hogy mi ütött belém? Azt jó lenne tudni... De állítólag a dackorszak természetes velejárója...

Na de hogy dicsekedjünk is egy kicsit... :o)

Elaludni úgy szoktam mostanában, hogy anya megáll egy kicsit a nyitott ajtó mögött amíg én lenyugszom és lefekszem (persze nem mindig megy ez egyszerűen, és van hogy megszomjazom közben, vagy ki szeretném fújni az orromat, vagy kérek valamit, vagy csak szólítgatom anyát).

És el kezdtem ellenkezni a pelus ellen, így aztán anya egyszer csak nem adta rám, én meg ügyesen szóltam, és néhány alkalmat kivéve mindig a bilibe végeztem a dolgomat. Így szülinapom előtt lekerült rólam a pelus, és már csak alváshoz kapom meg, én meg rettentően ügyes vagyok, úgyhogy anya iszonyatosan nagyon büszke rám :o) A nagy dologgal sincs gondom, az is ügyesen megy a helyére. Sőt, itthon már a wc-be végzem a dolgom, utána kapok wc papírt, lehúzom a wc-t, felhúzom a bugyit és nadrágot, és egyedül kezet mosok (ha anya segíteni akar, mert sietünk vagy mert túl sok szappant és vizet használok el, óriási botrányt csapok)!

A húst és a kenyeret újra beiktattam az étrendembe, csak úgy egyik napról a másikra. Már nem kell cselezni vele, ami eddig elbújt az ételben és a kanálon, az most elől kell legyen csábító falatként :o)

A beszédem is szép tiszta lett és még többet beszélek, mint eddig! Továbbra is mesélő módban üzemelek legtöbbet, de már egyre többször használom az egyes szám első személyt is.

És egy kis gyerekszáj:

"Engemet nem pócíjózzá" - anya a lábaim körül pórszívózott

"Heába kéjem" - vacsoránál kértem az uborkát, de nem kaptam választ

"Pénct cenene anya micának" - ha szeretném, hogy anya csináljon valamit, akkor mindig úgy mondom, hogy "anya cenene"

"Milyen cép juhád van mama!" - esküvőre készülve (mostanában szoktam néha így dícsérgetni)

"Milyen cép göndöj hajad van mama/anya" - esti lefekvés előtti búcsúzkodáskor

"Ajjicstenem összekendet, ajjicstenem" - evés közben

"Asztamindenit"

"Jó-e itt mamáéknál?" - kérdezte mama tőlem egyik reggel. "A jevegő" - válaszoltam én (mindenki mondogatta, hogy otthon vagyunk a jó levegőn)

"Bácsi monta, mica itt van Csíjcejedában" - a rádióban említették Csíkszeredát

"Apa Budapecsten van." "Bibi nénje Budapecsten kirándú"

Ajkával megtanultam azt is, hogy hogy hívják anyát és apát. De azt is tudom már, hogy két éves vagyok (persze nem mindenkinek árulom el, mint ahogy a nevemet sem).

"Múcumim" (multumim - románul a "köszönöm") - hazafele megsimogattam egy kutyust, akinek román volt a gazdája, anya megköszönte neki, utána meg hazafele többször is mondogattam magamban :o)

"Mica nem vicsekedik má!" - rosszalkodás után

"Ha nagy jeszek, megütjek." - ebéd közben odacsaptam anyára, ő rámszólt, én meg visszakontráztam...

"Nagy vagyok! Kapok kécst vágni." - nagyon szeretnék már kést is kapni a kezembe, hogy én is vághassak...

"Ott act íjja, apa, ott fent pedig, atijja." - a dobozon valami betük voltak, ezt próbáltam megfejteni

"Onnan jön a micának a nunijábó a picsika." - wc-n ülve

"Mica feekeet [felkelt]! Kap tújódudit", "Mica feekeet! Megnézzük a mecsekönyvet" - ha ebéd előtt vagy közben szeretnék valamit, akkor ebéd és alvás utánra igéri anya. Én meg nem felejtem el! Ez az első, amint felébredtem.

Ha valami a múltban történt, az mindig "tegnap".

Képek és videók:

24ho_csik_bicikli.jpg



Bicikliztem mindenféle méretű biciklivel

24ho_csik_csuszda.jpg

24ho_csik_maszoka.jpg

24ho_csik_hinta.jpg

24ho_csik_lipinka.jpg



Sokat játszótereztem

24ho_csik_Greti1.jpg

24ho_csik_Greti2.jpg

24ho_csik_Bazsi_Maya.jpg

24ho_csik_Maya1.jpg

24ho_csik_Maya2.jpg

24ho_csik_harc.jpg

24ho_csik_Gergo1.jpg

24ho_csik_Gergo2.jpg



A magam módján barátkoztam és küzdöttem

24ho_csik_kutya.jpg



Nagyobbnál nagyobb kutyákat simogattam

24ho_csik_furdos.jpg

24ho_csik_furdos1.jpg



Esténként jókat pancsoltam a nagy kádban

24ho_csik_patak.jpg

24ho_csik_patak1.jpg



Máskor meg a patakban

24ho_csik_evos.jpg



Jókat ettem (ennél finomabbakat is persze :o))

Voltam dédimamáéknál:

24ho_csik_dedi1.jpg

24ho_csik_dedi2.jpg

24ho_csik_dedi3.jpg

24ho_csik_dedi4.jpg

24ho_csik_dedi5.jpg

24ho_csik_dedi6.jpg

24ho_csik_dedi7.jpg

24ho_csik_dedi16.jpg

24ho_csik_dedi9.jpg

24ho_csik_dedi8.jpg

24ho_csik_dedi10.jpg

24ho_csik_dedi11.jpg

24ho_csik_dedi13.jpg

24ho_csik_dedi14.jpg

24ho_csik_dedi15.jpg



Vera mamától már az első napokban megtanultam két éneket:

A bejegyzés trackback címe:

https://kislurko.blog.hu/api/trackback/id/tr294711935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása