Az idei tél se sok volt, ráadásul a legnagyobb és legkitartóbb hó fagyos volt, de azért sikerült pár hóembert építeni, az utolsót éppen ma, amikor a tél még gyorsan elbúcsúzott (az ígéretek szerint) a tizenfokos napok közepette...
Először csak "pici hómamma"-t tudott anya építeni, de már ő is kellőképpen belopta magát a szívembe.
Innentől kezdve mindig a hómammát követeltem! Persze türelmem nem volt kivárni, míg elkészült, és gyakran gyorsabban romboltam, mint ahogy anya épített, de ha végre elkészült, nagyon megszeretgettem. Búcsúzóul mindig megpusziltam és megsimogattam őket.
Ezt már Bibi nénje segítségével építettük!