A 17. hónapot azzal kezdtem, hogy tácsit kértem anyától, amikor ebéd után vizet adott.
Amikor kivette a hűtőből a tejet, fokozott izgalmi állapotba kerültem, és hevesen mutogattam széles mosollyal a számon. Később pedig kiszolgáltam magam egy kis kenyérrel. Gondoltam, ideje önállósodni, és mivel elérem a kenyértartót, így kivettem a kenyeret, letörtem egy darabot, majd visszatettem a helyére zacskóstól (persze mostmár nem vagyok ilyen ügyes, rájárok gyakran, de leginkább csak játszásból). Azóta a hűtőajtót pedig már kinyitom és úgy követelem a tácsit és sok minden mást is.
A szókincsem most látványosan bővült, íme néhány: tácsi (tej), téta (tészta), tütőtö (sütőtök), husi, nyunyi - mostmár nyuszi (nyuszi), maci, kettyű (kesztyű), takkó (kacsó), topptopp (tappancs), titta (tiszta), tész (kész), ennyi, abba, oda, kuka (kupak), kocsi, kotta - mostmár kocca (kocka), tattó (kattog), cizá (cipzár), csidzsa (csiga), kúccs (kulcs), papci (papír), cép (szép), kösszí, boccsí, csü - baba csü (csüccs), hüttő, ducci (zokni), mca (mica - ez lennék én), caza (ceruza), bavá - később bámmm (banán), bákk (brekk), bááá (beee - bégetés), bácsi, u u u u u u (így csinál a majom :o)), nyihe (nyihaha), csí (csillag), hó/hú (hó), hüttő, vogyovogyovogyovogyó (bogyó - bokron, fán, olivabogyó, stb), bócsó (borsó), csícsí (virsli), jijja (villa), bádi (body), máci (másik), cui (cumi), daptamm (dobtam - labdát), teé (kenyér), stb stb stb.
A nyunyiból nyuszi lett pár hét után, a kottából kocca (kocka), kukkúból kukucsí illetve kukkují (kukkurikú), Bibi nénje pedig Böbéből Bugyi :o) Micsoda megtiszteltetés :o)
A kocsi az "tütű", "koccsí" és "ató" egyaránt. A babakocsi pedig "baba koccsí".
Egyik nap séta közben láttam két galambot a fán. Rámutattam, és mondtam anyának, hogy "kettő!" Következő nap pedig két palackkal járkáltam a konyhában és mondtam ismét, hogy "kettő". Szóval véletlennek nem lehet nevezni, én igenis tudom, hogy mennyi az az annyi. Nem is csoda, hiszen több kiváló matekmatikus is van a családban, kettő pedig még tanár is. Igaz nem ők tanították ;o)
Aztán ilyesmi párbeszédek is folynak nálunk mostanság:
Anya: Húzzuk fel a kesztyűt/Cseréljük le a pelust/Öltözzünk fel stb.
Én: Nem
Anya: De
Én: Nem
Anya: De
Én: Nem
és így tovább
A "Kicsi kutya tarka" után mostmár éneklem, hogy "mú mú mú", anyáék meg folytatják, hogy "boci szomorú", és hintázás közben miután anya elénekli a hinta-palintát, én éneklem, hogy "hinta", csak hogy ne hagyja abba :o)
Egész nap megy az anya, apa, mama-tata, nénje emlegetés, és minden kis zajra, ami a szomszédoktól jön, már ugrok is, hogy apa. De sajnos mindig azt a választ kapom, hogy apa dolgozik, és csak este jön :o(
De azt is tudom, hogy "anyáé", "apáé".
Ha valami elég volt, akkor mondom, hogy "ennyi". Ha pedig haza akarok menni a játszóról, mutatok felfele (ugyanis a 6.-on lakunk), és mondom, hogy "haza".
Akarattal továbbra sincs baj, tudok ordítani szép hangosan ha valamit nem szabad pedig én nagyon akarom...
Kukucsi
Kukucsi
Pusssziii
Asztalmászó
Na mit ettem? :o)
Kis copfos
A kenyércsempész
Kisegér
Zsófival
Ezt megszereztem :o)
Motorral egy új játszótérre
Indulok!
Juhéj!
Kukucsi
GeoMikulás
Palacsinta
Sushi
Még mindig... :o)
Már jóllakottan
Mi
Nyam-nyam
Elég magas?
Attila is járt nálunk
Harcsa nagyiék jöttek Karácsonyra
Apa pedig végig szabin volt az ünnepek alatt! :o)
És videók:
Vacsora előtt
Számolunk
"Káttyóóó"
Megyen a medve
"Csip-csip"
Két kanállal
Régen adogattam, mostmár inkább pakolgatom :o)
Egy kis újdonság
Néhány szó a szótáramból