A szülinap jött és ment, és már eltelt azóta még egy hónap...
Ez az idő alatt már lassan szaladni is tudok, felmászok az ágyra és a kanapéra, ahol felállok, járkálok, sőt a kanapéról már a számítógép asztalra is felmászok, de sajnos onnan mindig túl hamar leszerelnek anyáék :o(
Folyton a játszón vagyunk, délelőtt-délután, és már el is tanultam minden rosszat a nagyoktól, alattomosan elveszem mások játékát, akár a másik gyerek kezéből is, ha nagyon tetszik, de persze előtte leveszem az áldozatot a lábáról az ártatlan tekintetemmel. Az én játékomat viszont nem szeretem odaadni másoknak, hiába nyújtom feléjük, ők meg ártatlanul közelednek, én csak megmutatom, hogy nini nekem mim van :o) Na jó, ezt kissé irónikusan meséltem el, de ha gyerekhez közelítek, vagy ő közelít hozzam, résen kell lenni... De azért nagyon szeretek barátkozni, és engem is nagyon szeretnek, csak a sok tapasztalat után már nem tudom mi a helyes. Ezt látom, de anya nem engedi. Akkor most mi a helyes út??
Egyre ügyesebben homokozok, de leginkább császkálni szeretek, mindenkihez odamenni ismerkedni, megsimogatni (mert anya azt tanította, hogy így ismerkedjek), de ha valaki nem tetszik, néha a simogatásból ütés lesz... A hinta már nem éredekes, nem tudok benne mozogni. De a csúszdát annál jobban szeretem, és anya mostmár csak lent vár, hogy elkapjon, olyan ügyesen csúszok :o)
Ebben a hónapban legtöbbet Vera mamával játszótereztem, és sose tiltakoztam, amikor kivitt az ajtón és anyának integettünk, nem sirattam egyszer sem, sőt alig vártam, hogy mama felkapjon, s menjünk játszani :o)
Pancsolni is volt alkalmam. Harcsa nagyiéknal es Sanyi bácsinál a kertben, de szombaton ismét voltunk Velencén, az volt az igazi! :o) Az úszógumiból is kimásztam, mert onnan nem értem el a vizet. És nem zavart, hogy belemegy a szemembe, én pancsoltam minden porcikámmal! Most a tengerre készülünk, már nagyon várom, hogy ott is pancsolhassak :o) Csak addig még anyának elég sok dolga van, én meg nem örülök, hogy nem foglalkozik velem egész nap, ahogy Vera mama tette... Hangot is adok neki, folyton megyek utána, könyörgök, nyafogok, hisztizek, hogy én is itt vagyok!
Alvás... Hát ezzel megint nem állok valami jól... Na nem mintha valaha is jól álltam volna, de most még annál is rosszabbul. Szülinapom környékén kezdtem már csak egyszer aludni nappal, de azóta is nagyon ritkán sikerül egyben hosszat aludnom (legalábbis magamhoz képest hosszat, ami 1.5 órát jelent - tudom ez másnak inkább csak fél alvás lenne). Legtöbbször tartom a 40/50 perces alvást, amikor felébredek, de sajnos nem kipihenten. Utána csak anyával, sőt leginkább csak cicivel tudok tovább aludni.
Éjjel meg... hát volt már időszak, amikor 7-8-9 órát is aludtam egyben, és szopi után még egy kicsit ráhúztam, hát most megint 2-4 alkalommal ébredek éjjel, és addig ordítok, amíg cicit nem kapok!
Khm... most ennyi, mert indulunk a tengerre! Képek, videók majd később...
És akkor a képek és videók:
Apától kaptam szülinapomra :o)
Játszok
Megszereztem!! :o)
Vendégeink voltak... (Patrik és barátnője)
Kukucs!
Megjött az új autósülésem!
"Kicsi" Gergő meglátogatott
Így kell Gergő!
Voltunk a Normafánál:
És átaludtam a fogaskerűzést
Megkaptam mama türelmet-teremtő karkötőjét
Játszottam egyedül...
... anyával...
... és más gyerekekkel
A mindig fincsi banán :o)
Ki kéne mászni ebből az úszógumiból, úgy jobban tudnék pancsolni...
Barátkozunk a hattyúkkal
Labdázunk
És voltunk Tatán:
Fincsi fagyi!
Kérek még!
Gyere apa, segítek!
Tejfölt ettem stikiben:
