Június 7-én érzékeny búcsút vettünk apától, és beültünk a Dacia-ba, hogy szűk 3 hét alatt székelyt faragjanak belőlem, s kineveljék a pesti nyafizós stílust (elnézést a pestiektől, az olvasók kivételek ;o))
Erről Tamáska gondoskodott a legjobban ;o)
De a vasárnapi mise alatti játék közben is akadtak derék csíki gyerekek, akik tettek róla, hogy ne a középpontban érezzem magam. Na de azért találkoztam szelídebb gyerekekkel is, és sok kisbabával.
Vakáció volt ez mindenkinek. Nekem kalandos utazás érdekes programokkal és sok játszótárs, apának csend és nyugalom itthon, anyának pedig sok sok segítség, későig alvás, lustálkodás, esti kimenők, biciklizés és barátnőzés.
Rámoltam konyhaszekrényt:
Játszottam elefántosdit:
Bujócskáztam:
Labdáztam:
Kinövesztettem az 5. fogamat (bár itt még a vámpir mosolyom látható):
Zongoráztam:
TV-t szereltem (tatától még veszek majd magánórákat):
Miccseztem (volna, ha nem zabálják fel mind előlem míg én édesen alszok a friss erdei levegőn):
Így csak a patak csobogását néztem...
tapsoltam...
játszottam...
játszottam...
játszottam...
játszottam...
játszottam...
játszottam...
játszottam...
de azért csak jutott nekem is valami szerencsére :o)
Kaptam egy ölelős vízilovat (is):
Nyitogattam az erkélyajtót:
Barátokat szereztem:
Tamáskával
Timikével, Poráék legifjabb tagjával
Bogival
Mátéval
Grétivel
Gergővel
Végül pedig megjött apapaa!!!
És hazavitt minket...
