Gyorsan elsuhannak a hónapok, csak lesünk, hogy már megint öregedtem egy hónapot, és már megint, és már megint... Ha így folytatják, hamar megráncosodok...
Persze a nehéz napokon azért még mindig úgy tűnik, mintha megállt volna az idő, de utána mégis gyorsan tovább robogunk.
Így van ez a fejlődésemmel is, anyáék nem bírnak sehogy lépést tartani velem, és mindig elcsodálkoznak, hogy milyen okos és ügyes vagyok, mintha ez olyan meglepő lenne...
A 10 hónapos életkoromat Szigetváron ünnepeltük Harcsa nagyiékkal. Persze időben felvertem szokás szerint az egész családot, nehogy valaki is lekéssen a nagy pillanatról (annak idején ugye 5:54-kor születtem). Amúgyis korán kelek, általában olyantájt, mint mikor kibújtam, de ilyenkor mindenképp beállítom az ébresztőm, hogy nehogy pár perccel is tovább aludjunk.
Ebben a hónapban is sokat okosodtam.
A hónap eleje kész káosz volt, mert már éjszaka se akartam annyit aludni, mint előtte (az az annyi is csak kb 10 óra volt összesen), így reggel előbb elálmosodtam, és az egész napra rányomta a bélyegét. Elaludni viszont sehogy se tudtam, csak cicivel. Anya már kétségbeesett, hogy az eddig is rosszul alvó babája még jobban elromlott, s hogy lesz ezután. Aztán ahogy jött a 4. fogacskám még rosszabb lett a dolog, se éjjel se nappal nem aludtam rendesen, ráadásul a ciciket is összeharapdáltam. Nagy viták voltak anyával... Miután megharaptam, nem akarta visszaadni, én meg ebbe nem akartam belenyugodni... A kanalat kicsaptam mindenki kezéből, és ordítottam ahogy a torkomon kifért. Azóta valahogy "kiegyeztünk". Ritkábban kapom meg, hogy úgy hátha jobban megbecsülöm, én meg igyekszem ritkábban és gyengébben harapni, így még vissza szokta nekem adni...
Azért az elalvásom is egész jól helyreállt, sőt jobb is lett. Már nem kell olyan hosszan és szenvedősen altatni, és én is egyre gyakrabban jelzem érthetően és a megfelelő pillanatban, hogy álmos vagyok. Mostmár tudom, hogy az a jó nekem, ha alszok, és nem akarok mindig minden áron kimenekülni a kiságyból.
Mozgás terén annyit változtam, hogy már elég sokat lépegetek a bútorok mellett, nagyon jól megy ez nekem, de a fő helyváltoztatási formám még mindig a mászás, ezt nem unom meg :o)
Egyik alkalommal viszont a széknél álltam fel, ahonnan megláttam az etetőszékem. Nézegettem egy ideig, majd rájöttem, hogy a szék csúszik, így eldöntöttem, valahogy odamegyek a szék segítségével az etetőszékhez. Belevágtam hát, és nagyon ügyesen sikerült a manőver, odacsoszogtunk a székkel együtt, majd átfordultam az etetőszékhez és jól megölelgettem. Anya nagyon büszke volt rám :o)
Nagyon szeretem az akadálymászást, és az új kedvencem az, hogy megfogok valamit, és azzal a kezemben mászok. Van amikor úgy nézek ki, mint egy sánta kutya, máskor meg csúszkálok vele a járólapon, de van olyan is, hogy teljesen előrecsúsznak a kezeim, és hasra fekszem :o)
Szeretek bemászni is mindenhová ahová lehet, minél kisebb legyen, az a legjobb :o) Ezt a hónap végén kezdtem el. Miután az also polcot kirámolom, bemászok és kimászok és bemászok és kimészok :o)
Mindent megmozgatok, kiszedek a helyéről, megvizsgálok, megszerelek :o)
A játszótéren leginkább a kavicsok érdekelnek, és mindenhonnan a kavicsok közé akarok lemászni. Persze megkóstolni is szeretem őket, így anyának résen kell lenni!
Itthon meg csak nem hagyom békén szerencsétlen anyósnyelvet, most a földjét szeretem piszkálni, egyik nap sikerült is végre megkóstolni, gyorsabb voltam anyáéknál, hehe :o)
Nagyon szeretek játszani minden körülmények között, akár evés közben is!
Sokat csintalankodok, és új dolgokat felfedezek, majd gyakorlom, és végül továbbfejlesztem :o) Ja, és nagyon szeretek utánozni is. Anyáék megmutatják mivel hogy is kell játszani, és már csinálom is utánuk. Azt is egyből megtanultam, hogy milyen jó móka ivás után mondani, hogy "ááá". Így aztán ha én iszok, ha más iszik, mindig mondom, hogy "ááá" :o) Gyorsan tanulok :o) Tudok már pacsit adni és integetni is! Kukucsozás közben pedig már nem anyáék takarják el magukat előlem, hanem én őket :o)
És még egy jó hír... Anyát hagyom már szabadon mászkálni a lakásban. Persze legtöbbször utána megyek, de van, hogy érdekesebb dolgot is találok nála... Anya nagyon örül, mert eddig mindig ordítottam, amint eltűnt a szemem elől, és ordítva másztam utána...
Édi-bédi :o)
Apa, ezt a zoknit vedd ma fel!
Hihi :o)
Megint kirándultunk...
Hurrráááá :o)
Apa is szeret hintázni ;o)
Megint zöldben
Tetszik a sapkád, add nekem!
Kukucs :o)
Helló!
