Egyik nap anya telefonhívást kapott. Meghívtak minket Zsomborék, akikhez Borcsáék is megérkeztek. Voltunk már náluk pár hónapja, akkor is tetszett a hely és a fiúk, hát most egy egész napra mentünk, és gyerek is több volt, szép nagy zsivajt csináltak :o)
Egész héten ezt a napot vártuk, anya már nagyon be volt sózva. Végre társaság, végre egy kis kimozdulás, végre egy kis élet! Hát én is vártam már, szeretem a gyerekeket, és én is örültem, hogy nem anyával kell vitatkozni egész nap, hogy én már pedig nem akarok aludni, én már pedig nem akarok egyedül eljátszani, és én már pedig az ölében sem akarok nyugton ülni, "tegyél le" és "vegyél fel" könyörgések egész nap, és sosem érti meg, hogy mit is szeretnék...
Naná, hogy vártuk ezt a napot :o) Reggel úgy elmentünk, hogy épp a fürdetésre értünk haza, azzal is kicsit megcsúsztunk, mert én du. kicsit későn aludtam, de megérte :o)
Csodás élményekkel jöttünk haza, anyának pedig végre nem jutott eszébe, hogy mikor jön már végre apa :o) (Na meg nekem se :o))) Illetve azért estefele már igen, mert az esti alvásom miatt aggódott egy kicsit...
Zsomborral játszottunk
Csabi jól tűrte a barátkozást...
... így puszit is kapott :o)
Péter nem tágított Süsü mellől...
... de a kis Borcsával összebarátkoztunk :o)
Volt hinta...
... csúszda...
... homokozó...
... a legkisebbnek pedig babakocsi
Boldog anyukák és legkisebbjeik :o)
Apraja-nagyja
Köszönjük a csodás napot!