A sok mászkálás, vendégeskedés és vendéglátás között megint késik a beszámolóm, de itt vagyok, és most jól bepótolom!
Hát igen, már kilenc hónapot is eltöltöttem idekint, szóval annyi idős vagyok már, mint a születésem előtti pillanatokban ;o)
Lássuk csak, mi minden történt ebben a hónapban...
El kezdtem beszélni ugye, amit azóta is lelkesen csinálok, és legtöbbször a rokonokat emlegetem (mama, papa, tata, apa, anya), főleg apát szoktam hiányolni napközben... De néha mást is szoktam, pl. tyitya (cica), nemmm, nyenye (ne ne), hátete (hadd el te), és ezekhez hasonlókat.
Aztán már keményen játszóterezünk is, ahol a hintázás után már a kavicsozás is nagy favorit lett, illetve a más gyerekekkel és anyukájukkal való barátkozás is. Mindenkit elvarázsolok a hangommal és a mosolyommal :o)
Harcsa nagyiék udvarán meg egy magán hintám is lett, ami csak az enyém! Papával majd jókat hintázunk :o)
A fogakkal úgy állunk, hogy már 3 is van, bő két hetente bújnak ki, már nagyon készülődik a negyedik! Alul a két első metsző bújt ki, felül viszont a jobb második, és most a bal második tűnik készülődőfélben lenni.
Járni még nem kezdtem el, megfogadtam a nagyok tanácsát, hogy ne siessem el, és az a legjobb, ha minél többet mászok. Hát a mászási tudásomat tökélyre fejlesztettem, és megyek, mint a villámcsapás, csak győzzenek utolérni :o) De már állni is egyre stabilabban tudok, néha el is engedem a kapaszkodómat egy-egy pillanatra, de kapaszkodni se nagyon kapaszkodok, csak épp a biztonság kedvéért egy picit.
Sokat nőttem hosszra is, úgyhogy jó sok mindent elérek már hál'Istennek! Bírtokba is vettem az egész lakást, császkálok mindenfelé, egyik szobából a másikba, mindent megmozgatok, felderítek. S ha valami újat találok, azt alaposan megvizsgálom, és elszórakozok vele pár napig...
Még egy kicsi, s azt a TV-t is megbabrálom...
Gyorsan lerámolom mielőtt anya elpakolja...
Az anyósnyelvet már nem kell félteni tőlem, mert miután állandóan rájártam, sikerült megkóstolni is a hegyét, amit anya alig tudott lekaparni a szájpadlásomról, úgyhogy elég is volt :o)
A konyhai hosszabbító kábelét viszont nem akartam megúnni, így Gergő tata odaszögezte a falhoz, hogy ne tudjam rángatni :o(
Kedvenc játékom az ajtó nyitogatás és csukogatás lett, bezárom anyáékat a fürdőbe, hogy aztán kopogtassanak nekem bentről. Jó móka :o) És a konyhában is elszórakozok a szekrényajtók csapkodásával! De a napokban már arra is rájöttem, hogy ha teljesen kinyitom, sok érdekeset látok odabent. Persze anya nem hagyja, hogy kipakoljak, ugyhogy még pár meccset le kell játszunk! Bár most amíg aludtam, apa leszedte a fogantyúkat, de majd úgyis túljárok az eszükön valahogy...
A manókról annyit, hogy mikor már azt hisszük, hogy megszabadultunk tőlük, mindig visszatalálnak valahogy :o( Olyan sok finomat ehetnék már, de az új próbálkozásokat mindig kudarcok követik, és teljes az elkeseredés, hogy még érettségire is anyatejet, őszibarackot, sütőtököt és tejberizspépet viszek majd, na meg pityókát - az örökös visszatérők, amit minden héten párszor kapok, mert ezektől tuti nem fáj a pocim, és nem okoznak semmilyen gondot.
Még a hónap elején kiderült, hogy mégiscsak jó lesz a babakocsi sportrésze is, csak először apa rosszul szerelte össze, s kicsit fura volt. Aztán csak elővették a kézikönyvet, és azóta azzal szeljük Wekerlét és más helyeket, amerre különleges alkalmakkor járunk. De nekem már nincs kedvem benne ücsörögni, így anya kénytelen játszótér közelben sétálni ha alvásról van szó (éber állapotomban már nem is igen sétálunk csak játszóterezünk és futunk haza mielőtt rázendítenék), különben igencsak hangosan tudok visítani, hogy vegyen ki belőle!
Egyik séta alkalmával étterembe mentünk, anya azt mondta, kijár már neki is így 9 hónap otthonlét után egy kis jutalom, aztán be is zabált egy nagy tányér tárkonyos ragulevest (bár a borsókról le kellett mondjon a pocim miatt) és ráadásként bélszínt evett, ha már kirúgott a hámból, akkor rúgjon ki rendesen. Nekem meg csak szalvétát adtak és koktéllapot, hogy lefoglaljam magam... De ügyes voltam, elégedettek voltak velem, így jutalmul apa mei taiban cipelt a lőrinci erdőben, s én hozzábújva alhattam édesen :o)
Elgurult a bogaram...
Tükröm tükröm, mondd meg nékem...
Segítek apának választani, hogy mit vegyen fel
Hahó!
Ez jól esett! :o)
Na, indulunk sétálni?
Almát eszek...
... zoknit eszek...
... habtapit eszek...
... evés után pedig fogat mosok
Bendével egy napon és egy kórházban születtünk
Versenyfutás
Gyí paci, paripa!
Pussziiii :o)
Szakálltalanítás
És egy anyás...
