Én ott lakom a 6-osnál... Pontosabban egy 6-os útról nyíló kis utcában, és csak egy bő hétig laktam ott, nagyiéknál.
Nem is tudom hogy csempésztek oda apuék, mert egyszer csak úgy ébredtem, hogy azt sem tudtam hol vagyok, s aztán jöttek ezek a nagyiék, letámadtak, én meg először azt sem tudtam kicsodák... Hívtam is gyorsan anyut!
Aztán hamar megbarátkoztam velük, mert láttam, hogy szeretnek nagyon.
Miután megszoktam az új környezetet, jókat aludtam (legalábbis magamhoz képest), s egész nap csak a szemem dörzsöltem, anyu nem győzött csodálkozni, hogy milyen álomszuszék lettem.
Anyáék szájából addig néztem ki a kaját, hogy végül kaptam én is egy kis sütőtököt kóstolóként. Hát... Érdekes íze volt... Kicsit fanyalogtam, de azért lenyaltam anya kezéről, persze utána ki is csorgattam a nyálammal :o)
Anyu nagy örömére megint sok olyan fehér izé hullott, amitől ő teljesen megkergült, mindenáron ki akart menni játszani vele. Megmutogatta nekem is, kezembe adta, belenyomta a tenyerem is, de engem nem igazán hozott lázba. Se színe, se szaga (megkóstolni sajnos nem sikerült), de még csak nem is csörög. Aztán valami hóembert akart egyfolytában csinálni, s mielőtt eltűnt volna ez az izé meg is alkotta a remekművet. Engem addig apu kellett tartson, hogy figyelhessem, hogy is kell ezt csinálni, hogy jövőre már én is besegítsek neki (mert aput nem hozta lázba - hát annyira most engem sem...).
Hát ez nem nagy szám, anya
Mi meg Joe bácsi, a hó bácsi (de ő miért nem néz a fekete dobozra??)
Mostmár uncsi...
Miért hoztatok be? Olyan jó volt kint!!
