Nagy utazás, a mi kocsink újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!
Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A mi kocsink nekilódul, újra száguld.
Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a mi kocsink,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
A kocsink altató zaja.
Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...
Ezek az ősók nem bírnak megülni a fenekükön... Nem elég hogy a tudtom nékül Szigetvárra csempésztek, itt is egyik este fürdetés és vacsora után kocsiba tettek, és csak zötyögtünk és zötyögtünk...
Mikor felébredtem is csak zötyögtünk. Nem tudtam elképzelni mi történik, de szerencsére anyáék nem veszítettek el, s a cicik is velünk jöttek, úgyhogy nem volt gond.
De nem csak hogy nem volt gond, hanem úgy elzötyögtetett a kocsi, hogy a csúnya manók se bántották egész éjjel a pocimat (ami sajnos igen ritka), így aztán először valami Kolozsvár nevű helység előtt álltunk meg enni, akkor már igen korgott a gyomrom az éhségtől, 7,5 órat meg sosem aludtam egyben, és 8,5 órát se hagytam ki kaja nélkül... De akkor eszembe jutott, hogy le kéne csekkolni, hogy a ciciket is hozták-e anyáék. Aztán megnyugodtam, hogy minden rendben, és Udvarhelyig húztam tovább a csendest. Akkor megreggeliztem és vártam, hogy mikor szállunk már ki végre a kocsiból. Anya már nagyon izgatott volt. Állítólag rég járt otthon, valamiféle honvágyról beszélt nekem. És mostmár engem is hozott megmutatni hogy hol is nőtt fel, és bemutatni a rokonoknak és barátoknak. Jó kis ködbe érkeztünk, nem sokat láttunk a városból...
Itt egy nagyi várt engem, aki elrabolt anyuéktól, s én megint megrémültem, hogy hol vagyok és kivel, és hova mentek anyuék. De miután felcuccoltak a kocsiból, visszakaptam anyát. Aztán alvás és evés után megbarátkoztam a hellyel, a nagyival, és a munkából hazaérkező Gergő papával és Bibi nagynénivel is. Utóbbi ismerősnek tűnt, csak nem jöttem rá, hogy honnan is... De azóta is sokszor elnézem, és töröm a fejem, hogy honnan is ismerhetem... Állítólag a nagyiékkal is találkoztam már párszor, de ki emlékszik már??
Úgy hallottam, hogy már csak jövő év elején megyünk haza. Remélem addig már nem hurcolásznak mashová is... Vajon az az út is ilyen hosszú lesz? És vajon azt is megússzuk csúnya manók nélkül?
