Hétvégén az Őrségbe mentünk kirándulni.
Pénteken viszont még indulás előtt voltunk a fehér köpenyes bácsinál.
Apu is jött, és együtt izgultak a "kukac miatt", ki-ki a maga kívánsága szerint. Ezúttal már a csinos fenekem is megmutattam nekik, de a többit még későbbre tartogatom :o) Azért ásítottam egy szép nagyott anyáéknak kárpótlásként (kép az előző bejegyzésben).
Ezután a naplementébe lovagoltunk (vagyis nyugatnak tartottunk az M7-esen), hogy a jól megérdemelt hosszú hétvégét az Őrségben töltsük, és sok kirándulással felfedezzük a táj szépségeit. Jól éreztük magunkat, de annyit mentünk, hogy lejártuk a lábunk! Már azt hittem sose állnak meg. Csak mentünk és mentünk és mentünk, majd kocsiban zötykölődtünk, majd ismét mentünk és mentünk és mentünk. Jó rázós volt! Anyáék sok szépet láttak, én pedig innen bentről figyeltem miről beszélnek, hogy valami azért nekem is jusson ebből a sok csodából ha már így megszenvedtem :o)
Enni is finomakat ettünk, ez nagyon tetszett!
Egy dologgal azért még nem tudom hogy fogok kibékülni... Ez a sok autózás... Fura érzés, nem bírok közben nyugton maradni. Pedig anyáék azt mondják, jobb ha megszokom, mert a nagyszülőkhöz hosszú az út, és amúgyis sokat utazgatunk kocsival mindenfelé...
Íme néhány kép végezetül:
(székely lányok?? székely kapuban)
itt jártunk!
Popei, a tengerész ;o)
és végigtornáztuk a tanösvényt is...
egyszerre voltunk Szlovéniában és Magyarországon (a pad közepén, vagyis pont alattam volt a határ)
láttunk mindenféle háziállatot a portán (vietnámi csüngőhasú disznók) és vadállatot az erdőkben
voltunk télben és tavaszban
megkerestük a geoládákat
és JÓ nagyokat ettünk
